– Minden bizonnyal az utolsó hasonló emlékparkról beszélhetünk, mivel a tárgyi emlékek fellelhetőségét tekintve Romániában gyakorlatilag már nem maradt gyűjtenivaló – tartja a csíkszeredai üzletember, aki tizenkét éve időt, pénzt, energiát nem sajnálva járja az országot, pásztázza a települések pincéit-padlásait. Mindez azonban legfeljebb egy kisebb skanzen létrehozására elegendő anyaggal kecsegtetne, így Kurkó János György gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a hazai régiséggyűjtők és -kereskedők többségével, miközben a nyolcvanas évektől Nyugat-Európába szállított néprajzi gyűjtemények jelentős részét is visszavásárolta. Így gyűlt össze az a hatalmas anyag, amely a 2023 őszén kezdődő építkezés végén a XIX–XX. századi város- és faluképnek, illetve a települések határaiban végzett tevékenységeknek állít élettel is megtöltött emléket. Az eddigi gyűjtő- és előkészítő munkáról és a közeljövő terveiről könyv is született, a Csinta Samu és Kurkó János György által jegyzett Szú, moly, rozsda című alkotást a pünkösdi búcsú délutánján ismerhette meg a nagyközönség.
A csíksomlyói kegytemplom szomszédságában fekvő, a helyi társadalom által csak Fodor-kertként ismert telken építendő etnopark tervezete egy városi, egy falusi és egy, a települések környékén zajló tevékenységeknek emléket állító részt foglal magában.
A romániai múzeumokban a román mellett jó esetben egy székely, egy szász portát, legfeljebb egy-egy zsidó vagy szerb házat találni. Holott Romániában sok más nemzetiség él, amelyek jelentős mértékben gazdagították az ország történelmét, építészetét, kultúráját. Megjelenítésük külön kihívás számomra
– mondja Kurkó.
A faluközpont kialakítása egységes: a templom az elárasztott bözödújfalusi unitárius templomot és papi lakot menti át az utókornak, az iskola és a fedett hídmérleg is a bözödújfalusi mása lesz. A községháza Kápolnásfaluból származik, a kocsma és a kuglipálya Csíkszenttamásról, a hentesüzlet Szilágycsehből, a mészáros Csíkmadarasról, a fodrászat Barótról, a trafik Sóváradon működött egykor, a tűzoltóegység Soborsinból „költözött”. Egy falu nem igazi kúria nélkül, a választás a hajdanán az orbaiszéki Kisborosnyón álló Tompa-kúriára esett. Nem maradhat ki az egykori erdélyi fürdőélet bemutatása sem egy-egy sugásfürdői borvízkút, mofetta és zenepavilon, illetve egy-egy borszéki és szovátai nyaraló révén. Megelevenedik az egykori gyimesbükki magyar–román vám épületegyüttese is.
A 29 kiállítandó portából 16 magyar, 13 pedig a Romániában élő többi nemzetiséget képviseli.
A városi résznél a parkalapító kompromisszumra kényszerült, miután azzal szembesült, hogy a reprezentatívnak minősülő épületek A műemlék-kategóriások, de a szomszédjukban lévők is minimum B kategóriások, azaz védettek, tehát lebonthatatlanok. Rábukkant viszont Csíkszereda hajdani főutcája, a Kossuth utca történetére, amelyet a kommunista diktatúra városszisztematizálási őrülete nyomán a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján ledózeroltak. Csíkszereda az egyetlen erdélyi megyeközpont, amelynek ilyen módon kitépték a fő ütőerét.
Ma már úgy érzem, ekképpen méltó emléket állíthatok az egykori Csíkszeredának is, általa pedig az erdélyi városi építészet múltjának és polgári életmódjának
– mondja.
