Hadd írjam ide, mert ez a mély és igaz gondolatokat elősoroló előadás erről is szólt: tévedés azt hinni, hogy a kiteljesedő szerelem teremtő ereje újra és újra megadatik az embernek. Tévedés azt hinni, hogy egy félbehagyott házasság máshol, máshogy, mással újra elkezdhető. Azt az erőt, azt az elszánást, amivel az emberpár megismétli a teremtést, újraalkotja az édent, újragyúrja az embert, nem méri bő kézzel a természet.
Ádám és Éva fogadkozása mindenkié, mikor párrá válik. (Ha már a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó egyik előadásáról írok, örömmel idemásolom: „Ez az enyém. A nagy világ helyett E tér lesz otthonom. Birok vele, Megvédem azt a kártevő vadaktól, És kényszerítem nékem termeni.” „Én meg lugost csinálok, éppen ollyat, Mint az előbbi, s így körénk varázsolom A vesztett Édent.”) Ám keveseknek adatik meg, hogy újra nekiveselkedhessen, ha úgy érzi, végleg elrontotta.
A csalogányok tangója arra emlékeztet ebben a válásokkal szabdalt, félbehagyott teremtésekkel megnyomorított, eldobott gyerekekkel teleszórt modern világban, hogy akár együtt is lehet maradni. Emberhez méltó tapasztalat a közösen élt élet.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Színház.org)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!