A dramaturgiai hiányosságoknak se szeri, se száma, talán a legfájóbb például, hogy a főhős kész értékrenddel megy a szigetre, nem megy át jellemfejlődésen, semmire nem csodálkozik rá a szigeten lévő kabinjában. Mennyivel jobb lett volna, ha a covidnak köszönhetően kényszerből kerül ilyen helyzetbe, és ott jön rá, hogy mennyivel jobb a minimalizmus, mint korunk mókuskereke. A dramatizálásban tudna tehát fejlődni az elsőfilmes Ljasuk Dimitry, így lenne képes a lehető legtöbbet átadni a nézőnek, és összességében filmet csinálni egy szép felvételekkel illusztrált hangoskönyv helyett. De elnézve a Jóreménység-szigetet és látva, hogy így is van közönsége, ha erre ráérez, akkor a határ a csillagos ég.
Borítókép: Ljasuk Dimitry a filmben (Forrás: YouTube)
