– A Tisza-tó nagy problémája a környezetszennyezés és az a rengeteg műanyag, amit a Tisza a vízgyűjtő területéről hoz: Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából és a magyarok háztartásaiból. Meg kell mutatni a problémákat – mondta Ljasuk Dimitry félig ukrán, félig magyar független filmes rendező és tiszai lokálpatrióta. Eleinte kissé furcsán hangzik, hogy valaki egy folyót tekint szűkebb hazájának, de ha megnézzük A Tisza nevében című dokumentumfilmjét, akkor kiderül, hogy ennek igenis van tartalma. Ljasuk Dimitry új filmje a Tisza és Kárpátalja hulladékproblémájáról szól, meg arról, hogy miként küzdenek a kárpátaljai főszereplők és a magyar meg ukrán önkéntesek az emberi felelőtlenség ellen.
A vak is látja, hogy a Tisza szennyezése egy időzített ökológiai bomba, ami Magyarországot pusztítja, de a Fekete-tenger élővilágát sem kíméli.
A filmben a gonzó stílusú YouTube-riporterekre jellemző képkockák keverednek látványos drónfelvételekkel, dokumentumfilmes beállításokkal – ez a különös elegy a szerző védjegye, és jól is áll neki. A film olykor lírai – a Tiszáról szóló vallomások, a szerelmes földrajza – másszor meg nagyon kendőzetlenül szembesít a rögvalósággal, vagy még inkább szemétvalósággal. A másik erénye az, hogy nemcsak szlogenszerű, hanem valóban emberközeli történeteket ismerhetünk meg általa.
Sziszifuszi küzdelem a szemétóriással
A dokumentumfilmben két kárpátaljai férfi történetét ismerjük meg, akik megelégelték a helyzetet, és eldöntötték, hogy saját szakállukra cselekszenek. Viktor Buchynsky mérnök, öko-aktivista hulladék-feldolgozó udvart üzemeltet, próbálja rászoktatni a környékbelieket, hogy hozzá vigyék a szemetüket, melyet szelektíven kiválogatnak és próbálnak újrahasznosítani, hasonlót csinál Franz Béla öko-aktivista is. Küzdelmük sziszifuszinak látszhat, pláne a szemét mennyiségének a tudatában, mégis példaértékű amit csinálnak, hisz egyszerűen nem hajlandók beletörődni a helyzetbe, legyinteni, majd tovább állni – lényegében ilyen emberek adnak tartalmat a hazaszeretet fogalmának. Mert A Tisza nevében a hazaszeretetről is szól, mégpedig arról, hogy a hazaszeretetnek nem frázisokban kell megnyilvánulnia, hanem a szülőföldért érzett felelősségben, és ezen is túl: a cselekvésben. Jó lenne, ha iskolákban is vetítenék ezt a filmet, mert nemcsak a folyó, hanem a kárpátaljai magyarság mindennapjaiba is beletekinthetünk.