– A múzeumok hasonlóan fontos kulturális igényeket elégítenek ki. Elképzelhető, hogy lesz múzeumnépszerűsítő program is?
– A múzeumok bizonyos szempontból a kulturális igények csúcsait képviselik. Hiszen múzeumokat sosem elsősorban magunknak, hanem az utánunk jövő generációknak építünk, akár évszázadokra előre. Amikor egy közösség megszervezi magát, előbb-utóbb fölmerül, hogy elmeséljük, mi mint közösség mit tettünk le az asztalra. Kik vagyunk mi. És akkor múzeumot hozunk létre azoknak a tárgyaknak, jelképeknek, amelyek választ adnak ezekre a kérdésekre, elmesélik a történeteinket. A múzeum identitást ad. Az elmúlt években számos jó példát láttunk arra, hogyan lehet a tárlatokat megújítani, hogy a ma emberének és a jövő generációnak is sokat adjanak. Ezeket a jó gyakorlatokat, hazai és nemzetközi példákat kell bemutatni, széles körben alkalmazni. Nem állunk rosszul semmivel: a szakembereink kiválóak, a műkincseink világhírűek. Keleten és nyugaton is igény van a bemutatásukra. Ez utóbbira számos példát mondhatnék csak az elmúlt egy évből. Dániában II. Margit királynőt személyesen kalauzolta a koppenhágai magyar nagykövet a világhírű aarhusi Moesgaard Múzeumban a magyar Déri Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum által kölcsönzött tárgyakat bemutató, hunokról és vikingekről szóló kiállításon. Berlinben a Szépművészeti Múzeum, a Ludwig Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum XX. századi gyűjteményének darabjai arattak osztatlan sikert. Amerikában az első európai királyokat többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a debreceni, a szegedi és a szentesi múzeumok tárgyai ismertetik, az Iparművészeti pedig nemsokára Kínában mutatkozik be. Ebből is láthatjuk: nincs okunk szégyenkezni, a magyar múzeumi szakemberek világviszonylatban is megállják a helyüket. Itthon sem rossz a helyzet. Vannak események és tárlatok, amelyek rekordokat döntenek. Tavaly a Múzeumok éjszakáján több mint háromszázezer látogató járta végig a kiállításokat, a Természettudományi Múzeum családi napján közel hétezer látogató vett részt. Ezek nagyon szép számok. A jövőre nézve az a cél, hogy hasonló eredményeket minél több, kisebb múzeum is fel tudjon mutatni. A múzeumokat pedig ne csak alkalmanként látogassák az emberek, hanem váljanak közösségi terekké. Ahova jó benézni, ahova jó elmenni, ahol találkozhatunk egymással és a múltunkkal. Erre a folyamatra jó példa a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének kinyitása.
– Hamarosan itt az idei Múzeumok éjszakája. Mire számíthatunk az idén?
– A Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton, egy jeggyel látogatható a programban részt vevő összes múzeum az ország minden szegletében, s nemcsak a klasszikus gyűjtemények nyílnak meg, de az olyan szórakoztató jellegű gyűjtemények is, mint például a Zwack Múzeum. Minden múzeum készül valami különlegességgel, élőbbé válik azon az estén az intézmény. Az a tapasztalatunk, hogy aki részt vesz a Múzeumok éjszakáján, az utána többet fog kiállításokra, tárlatokra járni, akár úgy is, hogy elvisz magával másokat. Hasonlóan fontos esemény a Múzeumok Őszi Fesztiválja, ami szintén sokakat megmozgat.
– Nem mindenki tud elmenni minden múzeumba, ám éppen a közelmúltban jelent meg egy kutatás, amelyik arról számolt be, milyen sok időt töltünk az interneten. Van lehetőség arra, hogy a múzeumok megjelenjenek a digitális térben?
– Ahogy Kányádi Sándor mondta: föl kell hurcolkodnunk az internetre. Fontos, hogy a magyar történelem tárgyi emlékei digitálisan is elérhetők legyenek. Hogy mi tanítsuk a mesterséges intelligenciát a saját múltunkra, identitásunkra, ne mások tegyék ezt. A múzeumok esetében ez a folyamat nehezebben halad, hiszen szorosan összefügg a raktározás kérdésével, amely nem mindenhol ideális. A könyvtárak – különösen az Országos Széchényi Könyvtár – sokkal jobb helyzetben vannak. Itt meg kell említenem a levéltárakat is, amelyek a jogtörténet dokumentumait is őrzik. Jó lenne eljutni oda, hogy ezeket a párhuzamos rendszereket összehangolhassuk. Hogy úgy legyenek kereshetők az információk, hogy egymásra mutatva az írott és a tárgyi emlékek is megtalálhatók legyenek a digitális térben. Hatalmas lehetőségeket nyithat meg ez a munka, akár a manapság divatos családtörténet-kutatás, akár a XX. század történetének kutatása terén. A személyes múlt feldolgozása izgalmas kortárs jelenség, amelynek kiszolgálása akár pluszbevételt is jelenthet ez az intézményeknek.
– Vannak jól működő múzeumi baráti körök. Ezek hozzájárulhatnak valamivel a múzeumi élet gazdagabbá tételéhez?
– Feltétlenül. Arra buzdítjuk a kulturális intézményeket, hogy nyissanak jobban a mecénások felé. A kommunizmustól örököltük az állam által kizárólagosan irányított kultúrafinanszírozási struktúrát, amely falat húzott a kultúrafogyasztók és a szolgáltatók közé. Sokkal egészségesebb, ha – ahogy szerencsésebb történelmű országok esetében természetes – cégek, a polgárok részt tudnak venni a finanszírozásban, ezáltal sokkal inkább tulajdonosi szemlélettel fordulnak a közintézmények felé. Jó lenne, ha erőteljesebben is megjelennének a magyar mecénások is a közgyűjtemények mellett. Elkezdett felnőni az a vállalkozói réteg, amely ezt megteheti és érdemes is megtennie. A mecenatúra presztízs, az igényesség bizonyítéka. Legalább ilyen fontos leszámolni a tévhitekkel, például azzal, hogy a múzeum, a közgyűjtemény egy ingyenes műfaj. Ahogy egy előadóművész a színpadon, úgy a múzeumi munkatársak, tárlatvezetők, múzeumpedagógusok, gyűjteménykezelők is szívüket-lelküket adják a szórakoztatásunk érdekében. Igyekezzünk ezt honorálni – adomány formájában, vagy az ajándékboltban, vagy a múzeumi kávézóban. Nem csak a milliárdosok klubjából kerülhet ki a múzeum barátja. Ez például egy olyan dolog, amely az angolszász országokban magától értetődő. De nem azért, mert az ottani múzeumok vagy az ottani történelem, az ottani identitás értékesebb lenne, mint a magyar. A magyar kultúra teljesítménye világszínvonalú. Fontos hogy higgyünk benne és legyünk rá büszkék. A magyar történelemnél gazdagabb múlt kevés akad, és ez a múlt, pontosabban a múlt mához szóló üzenete fontos. Higgyünk benne, és szeressük a közgyűjteményeinket!
Borítókép: Vincze Máté, a KIM helyettes államtitkára (Fotó: Teknős Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!