De nem ennyire egyszerű felgyorsítani az időt vagy elnyomni az érzéseket az esetlegesen feltörő gyűlölet irányába.
Antoine próbál felejteni, de még az is iszonyatosan nehezére esik, hogy a robbantás után életben maradt Brunóval leüljön beszélni egy ital mellett, felidézve a Hèlène halála előtti pillanatokat. Végül az álmok és emlékek nyomasztó súlya ellenére is igyekszik megtalálni-megőrizni önmagát: elmegy Bruno születésnapi bulijára, majd ráveszi magát, hogy elutazzon Korzikára a kisfiával. A történetnek valójában nincs vége, és nem is lehet: az idő mindössze elviselhetőbbé teheti a hiányt, de mást nem tud.
A dráma alapja ugyanakkor valós történet. A Csak azért sem gyűlöllek titeket könyv szerzője, Antoine Leiris francia újságíró, aki azzal, hogy írásba foglalta az eseményeket, megpróbált valami emberfeletti módon bánni a saját érzéseivel, ezzel példát mutatva sokaknak. A regény 2016-ban jelent meg magyarul, a robbantásos merénylet áldozatainak állítva ezzel emléket. A film korrekt és elgondolkodtató, érzelmileg pedig erősen hat a nézőre, pontosan a kevés eszközzel történő, hiteles ábrázolásmód miatt.
Borítókép: A gyűlöleten felülemelkedni képes apa és fia (Fotó: Mozinet)
