– Kétszer szerepel Magyarországon a Milada Horaková című előadás. Március 21-én a Nemzeti Színházban mutatták be a Jelen/Lét fesztivál nyitóprodukciójaként, június 25-én pedig a 10. VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót zárja, amely a színházi olimpia programjának része. A darab egy közös történelmi tapasztalatot, sajátos kelet-közép-európai traumát dolgoz fel a kommunizmushoz kapcsolódóan. Horáková személye nálunk kevésbé ismert. Mi az ő szellemi hagyatéka, miért tartják ma nemzeti hősnek, egy korszak szimbólumának?
– A darab Milada Horákováról szól, aki életét a fasizmus elleni harcra tette fel abban a meggyőződésben, hogy a demokrácia, az igazság és a becsületesség olyan érték, amelyért érdemes élni. 1918-ban Csehszlovákia megalakulásával Szlovákiának lehetősége nyílt egy nagy ívű társadalmi fejlődésre. Tomás Garrigue Masaryk akkori köztársasági elnök szerint a demokrácia nem egy magától értetődő dolog. Minden tettével próbálta erősíteni a belé vetett bizalmat, morálisan megszilárdítani. Szlovákia a második világháborús időszak kivételével Csehszlovákia része volt, több mint 70 éven keresztül. Ezáltal a közös történelem egyszersmind Szlovákia történelme is. Az ötvenes évek kreált koncepciós pereiben ítélték halálra Milada Horákovát, több más csehszlovák állampolgárral együtt. Egy vélt összeesküvés vezetőjeként fogták perbe, pedig Horáková egész életét a gyengék megsegítésének és a demokrácia védelmének szentelte.
– Jana Kánskának, Milada Horáková lányának ajánlották az előadást, aki csak negyven év után kapta meg édesanyja búcsúlevelét. Mit lehet tudni Milada Horáková rehabilitációjáról?
– Milada Horákovát már 1968-ban rehabilitálták. Később a szovjet megszállás után ezt visszavonták és csak 1990-ben válhatott ismét valóra. 1990-ben posztumusz a legnagyobb csehszlovák állami kitüntetés, a Tomás Garrigue Masaryk-rend első fokozatában részesült. 2020-ban, hetven évvel a halála után Zuzana Caputová, Szlovákia köztársasági elnöke a legmagasabb állami kitüntetésben, a Fehér Kettőskereszt-rend első fokozatában részesítette a demokrácia, emberi és szabadságjogok területén elért érdemeiért.
– Több műfajt ötvöző, különleges táncszínházi előadást láthatunk. Mely műfajok ezek?
– 2017-ben színpadra vittük az Anne Frank naplóját. Az alapmű jellege arra inspirált, hogy ötvözzük a táncszínházi és prózai elemeket, ezért egy színész játszotta Anne Frank karakterét. Mikor a Milada Horákováról szóló előadáson dolgoztunk, már tudtuk, hogy ez a megoldás működőképes. A címszerepet alakító színésznőn kívül még két másik színész is az előadás része lett, akik azokat az információkat közvetítik, amelyeket meg akartunk osztani a nézővel. Nem gondolkodtunk műfaji határokon belül, inkább a téma érdekelt, egy különleges nő sorsa, aki még élete árán sem tagadta meg meggyőződését.
– A színházuk neve május elsejétől Kassai Állami Színházról Kassai Nemzeti Színházra változott. Mit jelent ez a színház életében? Milyen változásokat hoz?
– A változás elsősorban szimbolikus jelentőségű, az intézmény visszakapta eredeti nevét. A színház működésével és tagozatai magas színvonalú művészi munkája révén teljesíti a nemzeti színházi státusz feltételeit. Ezért mindannyian nagyon örülünk, hogy ezt a tényt most már az intézmény neve is fémjelzi.
– Vidnyánszky Attila a márciusi vendégjáték után a sajtóban is nyilatkozott arról, hogy tárgyalt önnel és megkezdődtek a közös együttműködések. Nemcsak a két színház között, hanem a művészeti egyetemek között is. Milyen terveik vannak? Van a V4-országokkal szorosabb együttműködésük?
– Boldogsággal tölt el, hogy megnyílt a lehetőség a művészeti egyetemek együttműködésére a V4 országokon belül. Fontosnak tartjuk, hogy elindítsuk az összművészeti képzést egyetemi szinten is Kelet-Szlovákiában. Sokáig nem tudtunk folyamatos párbeszédet kiépíteni a művészeti egyetemek között a V4 országain belül, ezért is keltette fel érdeklődésünket a magyar kezdeményezés. Az elkövetkező időszakban szeretnénk felvenni a kapcsolatot a prágai Károly Egyetemmel is.
Életrajz
Ondrej Soth koreográfus, rendező, díszlettervező, a Kassai Nemzeti Színház igazgatója. 1975 és 1979 között klasszikus táncot tanult a Kassai Konzervatóriumban, majd a Pozsonyi Képzőművészeti Gimnáziumban szerzett művészeti mesterdiplomát koreográfusként 1983-ban. Prágában a Kamara Balett, később a Nemzeti Színház koreográfusa lett. 1989-ben tér vissza Szlovákiába, ahol a Szlovák Nemzeti Színház és a Népi Művészeti Együttes előadásait koreografálta.1990 és 1995 között tanár volt a Pozsonyi Képzőművészeti Gimnáziumban, a prágai Művészeti Akadémián és a konzervatóriumban, de tanított Krakkóban, Belgiumban, Párizsban, Kínában, Indiában és Japánban is. 1994-től 1998-ig a cseh Ústí nad Labem városi színházának balett-tagozatát vezette. A 90-es évek második felében táncprojekteken dolgozott Münchenben, Salzburgban, Hamburgban, Torontóban és Lisszabonban. 2000 és 2010, majd 2012 és 2020 között a Kassai Állami Színház balettigazgatója volt, közben két évig vezette a Szlovák Nemzeti Színházat. 2020 óta a Kassai Állami színház ügyvezetője. Több tucat koreográfiát tudhat magáénak, a klasszikus balettől az operákon át a kortárs táncszínházig. Számos ismert színházi rendezővel dolgozott együtt, például Ľubomír Vajdičekkel, Roman Polákkal, Jozef Bednárikkal és Marián Chudovskýval. Közreműködött Juraj Jakubiská és Peter Weigl filmjeiben, de dolgozott Hollywoodban is. Gazdag munkásságáért számos díjat nyert Szlovákiában és külföldön. Megkapta többek között a World Ballet Stars Award díjat, kétszer a DOSKY színházi díjat és a Crystal Wing díjat.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Részlet a Milada Horáková című előadásból (Fotó: Jozeph Marcinsky)
