Szabó Mátyás rendező a Svenk riporterének elárulta: kiskorában egy évet Pozsonyban éltek, ahol akkor két magyar nyelvű filmet lehetett megnézni.
– Az egyik a Fehérlófia volt, a másik pedig egy fekete-fehér operettfilm. Abban volt egy nagyon érdekes montázs, ami valójában a filmkészítés alapja, az 1+1 = 3, amit Eisenstein talált ki. Két ember ment a pusztában, először nagyon tiszta volt a bakancsuk, utána meg nagyon poros. Két-három másodperc alatt egy vágással. Gyerekként rádöbbentem: wow, ezek napokon keresztül mentek, és ezt milyen egyszerűen megmutatták. Úgyhogy engem már gyerekként érdekelt a filmezés.
Szabó Mátyás egyik meghatározó filmélménye Az ötödik pecsét.
– Az nagyon megmaradt, a karakterek behúztak. Az a film úgy van megcsinálva, hogy nem igazán tud porosodni. Én nagyon szerettem a Jancsó-filmeket is. Az Így jöttem című nincsen a legismertebbek között, de szerintem fantasztikus, nagyon-nagyon modern, erős jelenetek vannak benne – mondta a rendező. – A Látom, amit látsz forgatókönyvét két-három évvel ezelőtt kezdtem írni. Az operatőr, M. Deák Kristóf osztálytársam volt, közösen forgattuk a diplomafilmemet, A határt, ami nagyon jó kis munka volt. Megvan az a pici közös világunk, amit a filmjeink elraktároztak.
A rendezőt hajtja a gyermeki kíváncsiság. Mint elárulta: a Látom, amit látsz történetének is ez volt az alapja: nézzünk rá a dolgokra más szemmel, teljesen kitekerve.
– Ez egy alapvető dolog, ami a filmezésben mindig érdekelt. Egyfajta világot leképezni, de annak a világnak nem kell pont ugyanolyannak lennie, mint ami körülvesz minket – magyarázta Szabó Mátyás. – Ezt a filmben úgy hívjuk, hogy szubjektálás, ahogy más embernek a szemével látsz. Érdekes volt az egész folyamat, amikor megpróbáltuk kitalálni az egész rendszert. Mivel ez egy kis költségvetésű film, ezért nagyon sok dolog nem fért bele úgy, mint egy amerikai filmbe. Ezért ki kellett találnunk, hogy jelzésértékkel egyfajta univerzum mégis működjön.
A Svenk adását megtekinthetik a Hír TV-ben ma 22.50-kor.
Borítókép: Lukáts Andor, Nagy Kati és Vilmányi Benett (Fotó: Filmsquad/Szilágyi Lenke)
