A szombati találkozóról óhatatlanul Hamvas Béla gondolata juthat eszünkbe, aki szerint:
A szellemvilág eseményeinek természetes megfelelője: a szertartás. Ez az a megfelelés, amit ma részben nem értenek vagy mágiának tartanak. A tanítvány felébredésének fokozatait a külsőségekben is ki kell fejezni: ruhával, a ruha színével, szabásával, fejdísszel, magatartással, a táplálkozás megválasztásával.
Mert miközben látszólag egy, a parlament felsőházi termében rendezett konferencián időztünk, részesei voltunk a vietnami kultúra, a helyi hagyományok egyfajta kavalkádjának, ünnepének is. A Budapestre 21 országból érkezett lányok, asszonyok érzékelhetően küldetésnek fogták föl a gondolatébresztő pesti eszmecserén való részvételt, s ezt a ruhával, a ruha színével, szabásával, fejdísszel, magatartással is kihangsúlyozták.
Megújulás, innováció, női egyenjogúság – íme, a három kulcsfogalom, amelyek köré a felszólalások csoportosultak. Az Európában élő vietnami nők fórumán arról is tudomást szerezhettünk, hogy egy ösztöndíjprogram részeként mind több vietnami diák érkezik Magyarországra, ám ennek igaz a fordítottja is: tavaly például hallgatói csereprogramokról szóló együttműködési szándéknyilatkozatokat írt alá Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora három vietnami felsőoktatási intézmény vezetésével: a Hanoi Tudományos és Technológiai Egyetemmel, a Bányászati és Geológiai Egyetemmel, valamint a Nemzetgazdasági Egyetemmel. S ez csak egy a tanintézmények közötti mind gyakoribb és szorosabb kooperációk közül.
A fórum szervezője-motorja Phan Bich Thien volt, aki hosszú évek óta Magyarországon él, ahol családot is alapított, s ahol sikerült megmentenie a korábban omladozó simontornyai Fried-kastélyt, emellett műfordítói minőségében Petőfi Sándor verseinek sorát ismertette meg Délkelet-Ázsiában; ha csak teheti, e két kultúra „házasításával” foglalkozik.
Elsőként egyébként (aligha véletlenül) a kétszáz éve született költő géniusz Magyar vagyok című, 1847-ben papírra vetett költeményét fordította vietnamira, nem sokkal később pedig már a Nemzeti dal következett, amit 2015. január 16-án a Legendák nyomában előadásán, a József Attila Színház közönsége is hallhatott tőle. Egyetlenegyszer!
Thien ugyanis nem vágyik színpadra. Az ország házában azért mégis vállalta a levezetői elnök tisztét. Ahogy ő szorgalmazta azt is, hogy Ninh Dúc Hoàng Long magyarul éneklő, vietnami származású operaénekes színre lépjen a parlamenti patkóban. Erkel Bánk bánjának „Hazám, hazám…” tételével ajándékozta meg a vietnami népviseletben pompázó publikumot.
Európa és Ázsia így adott egymásnak randevút Budapesten, egy nyáreleji szombat délelőttön.
Borítókép: Szabó Zoltán Attila
