− Az INOTA fesztiválnak, amely egy kortárs összművészeti esemény, miért állhat jól egy ilyen indusztriális környezet?
− Szerintem szinte minden művészeti ágnak jól állhat. Ebben az esetben teljesen egyedi kontextusba helyezi a fényt, a zenét és a látványt. A helyszín érdekessége, hogy itt van a Béke Művelődési Ház, ami miatt eleve belengi a művészet szelleme az erőmű környékét. Az ötvenes években, amikor ez épült, a korszak a leghíresebb építészei és alkotóművészei dolgoztak azon, hogy ez a kulturális intézmény igazán különleges legyen. Ez nagyon erősíti azt a tényt, hogy a kortárs fény- és zeneművészet mennyire jó helyen lehet egy bezárt gyártelepen.
− Ez az erőmű 2001 óta zárva tart, teljesen ki lett ürítve. Adja magát a kérdés, hogy hogyan lehet itt egyrészt biztonságos helyszínt kialakítani, másrészt hogyan lehet esztétikusan belakni?
− A biztonságossá tétel valóban nem könnyű feladat, többlépcsős rendszert dolgoztunk ki a biztonsági vezetőinkkel. A megadott szabályok alapján jelölünk ki kordonokkal zónákat, amelyeket a területen folyó megelőző munkákkal biztonságossá teszünk. Ezekben az érkezők térkép alapján tudnak eligazodni. A látogatókat arra kérjük ezúton is, hogy tartsák be a biztonsági előírásokat a balesetek megelőzése miatt, és zárt cipőben érkezzenek, mert csak úgy engedünk be mindenkit.
Amikor besötétedik, a hőerőmű több pontján helyspecifikus fényművészeti installációk töltik be a tereket, ezeket a szcéna világhírű művészei készítik el Várpalotára. Az a véleményem, hogy az erőműnek önmagában is van egy esztétikus bája, amit mi nem eltüntetni szeretnénk, hanem valamilyen módon újragondolni és élhetőbbé varázsolni.
− A fesztivál bemutatásában az olvasható, hogy az esemény célja, hogy eszmecserére ösztönözzön, mit takar ez pontosan?
− A célunk egy hosszútávú rendezvénysorozat létrehozása, amely által egy újrahasznosítási jövőt adhatunk az inotai hőerőműnek.
Ezt egy folyamatos kulturális projektként képzelnénk, ami nem csak alkalomszerű, hanem akár állandó jelenléttel is létrejönne események, fényinstallációk, kiállítások, művészeti projektje.
Ennek fontos pillére a fesztivál nyitónapján augusztus 31-én tartott Power of Possibilities elnevezésű fenntarthatósági konferencia, ahol Inota jövőjét próbáljuk megfogalmazni olyan nemzetközi és magyar szakmabeliekkel, akiknek komoly rálátásuk van arra, hogy ilyen úgynevezett barnamezőket, gyárterületeket hogyan lehet újrahasznosítani.
− Mi alapján állították össze a fellépők listáját?
− A művészek kiválasztását a Centrum Production valamint az NVC rendezvényszervező kollektíva csapatából álló kuratórium végezte. Ezen a fesztiválon a zene és a fényművészet nagyon összefügg egymással. A legtöbb előadó audió-, vizuális produkcióval érkezik.
Az inotai hőerőmű az 50-es évek legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt: csúcskorszakában egész Budapest közvilágítását és villamosforgalmát képes lett volna biztosítani. Az egykor November 7. Erőmű nevet viselő terület 2001 óta az enyészeté volt, bezárása óta pedig a Szárnyas fejvadász 2049 stábján, és néhány kalandvágyó urbexesen és fotóson kívül nem léphetett be a oda senki. Kürtői – amik a fesztivál logójában is visszaköszönnek – viszont csak részei a 35 focipályányi, 225 ezer négyzetméteren elterülő erőműnek, ami véglegesen 2001-ben állt le. Az INOTA Fesztivál a londoni Printworks monumentalitását is maga mögé utasító turbinacsarnokot, a hatalmas kazánteret és a lenyűgöző művelődési házat is használatba veszi, átadva azokat a legizgalmasabb kortárs alkotóknak.
− Mivel biztatnád a fesztivál meglátogatására azokat, akik szerint ez egy réteg műfaj?
− Úgy gondolom, hogy Magyarországon ez egy meghatározó exkluzív esemény lesz, ugyanis még sosem volt ekkora méretű elhagyatott gyárterületen ilyen volumenű rendezvény. A sokszínűség is csábító lehet, mert van egy nagyon erős fényművészeti lába az eseménynek, valamint az említett konferencia mellett vasárnap már nem lesz zene a területen, hanem – összművészeti misszióját beteljesítve – az INOTA Fesztivál zárónapján a kortárs tánc-, színház- és mozgásművészetnek adja át terét a hőerőmű. Itt kifejezetten a családos emberekre számítunk, ugyanis ezeket a fényinstallációkat már késő délutántól meg lehet tekinteni. Ezek iránt óriási az érdeklődés manapság, ugyanis a Zsolnay fényfesztiválon több százezer ember vesz rész évről évre. Mindemellett igyekeztünk a zenei repertoárt is úgy felépíteni, hogy van benne például komolyzene, ugyanis a csütörtöki nyitókoncertünk sztárja a klasszikus és elektronikus muzsika közötti határokat elmosó Nils Frahm. A technó rajongókat pénteken és szombaton várjuk az erőmű turbina csarnokába.
