– Mindig is gyűjtöttem a könyveket, a ritka kottákat, de néhány alkalommal el is kellett adnom közülük egyet-egyet. Egy idő után rájöttem, hogy ennek a területnek komoly piaca van, és a szakemberek nemzetközi szinten is foglalkoznak zenei dokumentumokkal, kéziratokkal, fényképekkel, kottákkal és zenei könyvekkel – kezdte a zenetörténész.
Ha kicsit visszautazunk az időben, kiderül, hogy Bősze Ádám zeneakadémista korában szinte egész szabadidejét azzal töltötte, hogy antikváriumról antikváriumra járt, és minden pénzét különleges könyvekre és kottákra költötte.
Amikor elkezdesz kutatni és foglalkozni egy kottával, akkor csuda dolgok derülhetnek ki, engem ezek hoznak lázba
– mondta.
Az antikvárium létrehozásánál is személyes élményeiből indult ki. Arra gondolt, hogy számos olyan fiatal jár majd hozzá, amilyen ő maga volt, azonban hamar kiderült, a mai fiatalok között nem túl erős a történeti kották iránti érdeklődés. – Elvétve találkozom olyan muzsikussal, akit érdekelne egy kottaritkaság, pedig az ilyenek tanulmányozásával izgalmas, az előadásukat is befolyásoló információkra tudnának szert tenni – avatott be a zenetörténész.
A legerősebb bizonyíték a régi kották bújásának előnyeire Kocsis Zoltán lelkes búvárkodása. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és karmester gyakran benézett a Bősze-antikváriumba.
Volt, hogy átlapozott több ezer kottát, és ahogy böngészte egyiket a másik után, folyamatosan mesélte, melyiket vezényelte már, melyiket dedikálta neki a zeneszerző, vagy hogy melyikből van már példánya. Lenyűgöző gyűjteménnyel rendelkezett. Ilyenkor azonban olyan volt, mint egy nagy gyerek, aki beszabadult egy játékboltba
– emlékezett Bősze Ádám, hozzátéve: – Kocsis elképesztően felkészült volt, ismerte a nyomtatási technikákat, a rendhagyó kiadásokat, voltak zeneszerzők, akiknek gyűjtötte eredeti kottáit, például Chopintől mindig is vadászta a különleges kottákat.
Az ilyen speciális gyűjtemények iránt persze nem csak egy-egy megszállott érdeklődik. Bősze Ádám elárulta, számos hazai és külföldi intézmény kereste már meg, hogy különlegességeket vásároljon tőle. Ilyen volt a British Library, az oxfordi Bodleian könyvtár, a svájci Paul Sacher Alapítvány, a Liszt Múzeum, a Zeneakadémia és az Országos Széchényi Könyvtár. – Az is előfordult, hogy egy kiállításon láttam viszont a tőlem vásárolt tételt – büszkélkedett a szakember. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy picike, zárt világ a zenei antikváriumok köre.
Bősze Ádám Bécsben is nyitna egy zenei antikváriumot
A világon nagyjából tíz olyan zenei antikvárius van, aki ritkaságokkal foglalkozik.
– Személyesen ismerem őket, gyakran vásárolunk egymástól. Van, amikor azt érezzük, ez vagy az a kotta jobb, ha nálunk van – mondta, majd hozzátette: – Sajnos az is előfordult már, hogy egy korábban tőlem vásárolt ritka dokumentum került vissza hozzám. Ebből tudtam, a gyűjtő már nincs közöttünk.
És persze Bősze Ádám sem csak egy antikvárius. Ő éppen olyan rajongó gyűjtő, mint a többi megszállott. – Van egy álmom. Meg vagyok győződve arról, hogy egyszer találok egy Haydn-kéziratot, hiszen Haydn hosszú évtizedeken keresztül dolgozott Magyarország területén, úgyhogy elképzelhető, hogy maradt itt valamelyik nyugat-magyarországi falusi ház padlásán egy Haydn-autográf, ami csak rám vár – mondta.
Másik nagy álma, hogy Bécsben is nyithasson zenei antikváriumot, hiszen ahogyan ő fogalmazott: – Mégiscsak szemtelenség, hogy éppen Bécsben nincs egy rendes zenei antikvárius sem!
És – tegyük hozzá – talán az a Haydn-kézirat is inkább valamelyik bécsi vagy grinzingi padláson várja a magyar zenetörténészt…
