Értékeink és a nagy Pán

A 94. Ünnepi könyvhét alkalmából jelent meg Rácz András esszéregénye, a Feltámadt a nagy Pán. A manapság ritkán felbukkanó irodalmi formáról, a rejtélyes antik isten megidézéséről, a modern értékvilág és az ókori mitológiai alakok kapcsolatáról beszélgettünk a szerzővel, lapunk kulturális rovatának vezetőjével.

A könyv tizennégy fejezete különböző társadalmi problémákra reflektál. Olyan kérdéseket vetnek fel, problémákra irányítják a figyelmet, amelyek időnként a közbeszédet is uraló témák. A történet végére szépen lekerekedő mese egy filozófiaprofesszor és az egyetemeken is egyre erőteljesebben teret nyerő wokeness ideológia konfliktusáról mesél, segítségül híva a keresztény misztikát vagy éppen az antik mitológiát.

Az esszéregény tizennégy fejezetet tartalmaz (Fotó: Méry Ratio Kiadó)

Rácz András úgy fogalmazott:  

Több szintje van a mesének. Egyfelől van egy erőteljes mitológiai talapzata, ami azért fontos, mert az európai kultúra elképzelhetetlen a magyar, a germán, a szláv, de leginkább persze a görög-római hagyományok nélkül. Az európai művészet erre a tradícióra épül.

Az ókori hagyomány beillesztése egy kortárs regénybe számtalan további kérdést felvet. Vajon a mai ember számára jelent-e valamit még a mitológia, vagy csak ikonográfiai keret, amely a műértelmezéshez segít hozzá? Léteznek-e olyan élethelyzetek, amelyekben ókori gondolatokkal párhuzamot lehet vonni, vagy előképként tekinteni azokra? Ki is volt az a nagy Pán: egy ellentmondásos isten, aki pásztorok között élt, akit kinevettek, vagy egy életforma a metaforája?

– A nagy Pán az egyetlen olyan antik isten, aki meghalt és nem támadt fel. Ezt a különös történetet Plutarkhosztól ismerjük, s sokféle módon magyarázzuk. Pán halálát sokan az antik istenek halálaként értelmezik, amikor a kereszténység megjelenik, ő akkor hal meg. Ugyanakkor az én megfejtésem inkább az, hogy Pán halála az emberi természet  elvesztését jelenti, feltámadása pedig az emberi természethez való visszatérést szimbolizálja. 

Civilizációnk, különösen ez a késői posztmodern, woke-civilizácó tele van olyan kényszerekkel, szabályokkal, túlzó kontrollokkal, amelyek az emberi természettel szemben állnak, a nagy Pán feltámadása tehát valahol annak az útnak a keresése, ami visszavisz önmagunkhoz, a józan emberi léthez

 – magyarázta a szerző.

Ennek megfelelően a főszereplő útján folyamatosan összeütközésbe kerül az általa képviselt klasszikus értékvilág az újonnan megjelenő ideológiákkal.

– Ijesztő, társadalomellenes ideológiák jelentek meg az életünk horizontján, olyan gondolatok, amelyek nem a közösség együttélését támogatják, hanem éppen ellenkezőleg az egyéni lét primátusát hirdetik. Beletaszítanak s benne is tartanak a személyes fantáziákból épült légvárakban, így a világ értelmezése egyre egyénibbé válik, s felbomlanak a bennünket összekötő gondolathálók. A társadalom azonban csak akkor tud létezni, hogyha vannak közös dolgaink, értékeink, és ha el tudjuk hinni, hogy ezeknek van egyetemes jelentőségük, hátterük.
 

Minden fejezet újabb és újabb konfliktust mesél el, miközben kiderül, hogy az értékek nem önmagukban állnak. Nálunknál nagyobb erők hozzák létre azokat. Csakhogy nem mindegy, hogy a folyton változó társadalmi viszonyok termékei vagy valami időtlen, örök eszme megnyilvánulásai. Rácz András könyvében erre a kérdésre a nagy Pán ad választ.

Borítókép: Rácz András (Fotó: Éberling András)