A fennmaradó alakok közül ugyanakkor egyik sem különösebben árnyalt, és egyik sem kimondottan szimpatikus. Thiagot, az édesapát ugyanakkor az a mexikói Gael García Bernal formálja meg, aki több, mára kultuszfilmmé vált alkotásban bizonyított már: Korcs szerelmek, Anyádat is, Che Guevara: A motoros naplója. Kisebb rejtély, mit keres egy ilyen jó nevű színészt egy ilyen szerepben. Ráadásul a cselekmény meglehetősen ötletszerű, a történet gyakran elveszíti a fókuszt, mintha a rendezői koncepció része lett volna, hogy a jelentőséggel bíró, fontos részleteket a befogadó maga válogassa ki az eléje tálalt, kevésbé jelentős apróságok közül.
Az Az a bizonyos nyár így komolyabb témákat is érintő, keserédes film lett a gyermekkorból a kamaszkorba való átmenet elkerülhetetlenségéről, a családi kötelékek meglazulásáról és újbóli megfeszítéséről.
Érzelgősnek vagy túlmagyarázottnak semmiképp sem mondható, egyenetlennek viszont annál inkább: helyenként érzékeny és kedves, helyenként semmitmondó és üres.
A nézők egy része így bizonyára felemás érzésekkel távozik majd a moziból, bár arra, milyen kedvező benyomást keltett a főszereplő, és milyen szemet gyönyörködtetőek az Atlanti-óceánhoz közeli tájak, így is jó darabig emlékezni fog.
(Az a bizonyos nyár/Cet ete la. Feliratos francia–belga dráma. Játékidő: 99 perc. Rendezte: Eric Lartigau, 2022. A hazai mozibemutató dátuma: 2023. július 6. Forgalmazza az ADS Filmek.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!