Iggy Pop élete legjobb formájában volt Veszprémben

Most aztán kiderült, miért hívják őt a punk keresztapjának. Iggy Pop bár már hetvenhat éves, olyan lehengerlő koncertet adott tegnap este a veszprémi Gyárkertben, hogy azt fiatal rockbandák is megirigyelték volna, a végtelenül profi zenekarának köszönhetően pedig a dalai intenzívebbek és telítettebben szólaltak meg, mintha lemezről hallgatnánk azokat.

Veszprém, 2023. július 31. Iggy Pop amerikai énekes koncertje a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fõvárosa (VEB2023 EKF) programsorozat részeként a veszprémi Gyárkert Kultúrparkban 2023. július 30-án. MTI/Bodnár Boglárka Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Mint az tegnap este is kiderült, Iggy Pop koncertjei Iggy Popról szólnak. Ez az állítás elsőre nevetségesen triviálisnak hangozhat, de arról van szó, hogy nincsen semmi a színpadon, ami elterelné a figyelmet az énekesről, nem csapnak fel lángnyelvek vagy füstoszlopok és konfettivel sem ízesítik a sörünket, a kivetítőn pedig legtöbbször a korai lemezeinek a borítói jelennek meg. A legenda – mint harminc éve mindig – póló nélkül tekereg a mikrofon mögött és teljesen átszellemülten adja elő a dalait. Nyilván a kor valamelyest rajta is fog, jóval visszafogottabb az előadásmódja, mint a hetvenes években, de ha még mindig az a téboly jellemezné, akkor most nem beszélhetnénk a veszprémi koncertjéről, hanem a rock ’n’ roll nagy halottjaként emlékeznénk rá, mint az említett Jim Morrisonra.

Nekem személyes fájdalmam, hogy a 2003-as Skull Ring című albumáról ezúttal sem vett elő egyetlen dalt sem, noha a Sum 41-nal közösen felvett Little Know It All vagy a Green Day-jel rögzített Private Hell szerettette meg a generációmmal az énekest és egyben prezentálta, képes modernizálni a hangzását az akkori trendekhez igazítva. Az ősrajongók talán nem is tudják, miről beszélek vagy egyenesen idegenkednek ettől a korongtól, talán kicsit maga Iggy Pop is, mert akkor sem adta elő ezeket a számokat, amikor azok még frissek voltak.

Azok viszont, akik pályájának a korai szakaszát szeretik, a mennyországban érezhették magukat tegnap este, az olyan megkerülhetetlen slágerek, mint az I Wanna Be Your Dog, a Lust For Life vagy a The Passenger pedig nem hogy nem vesztettek az elképesztő erejükből, hanem egyesen jobban szólnak, mint lemezről. 

Iggy Pop elképesztően profi zenészeket vett fel maga mellé, a gitárosok és a dobos mellett fúvósokkal és billentyűssel kiegészülve, mindennek köszönhetően a régi dalok új rétegeket és friss energiát nyertek.

 Nem feltétlenül vagyok híve annak, amikor egy zenész újra felveszi egy korábbi albumát, de ha ebben a felállásban is készítene egy új verziót a klasszikus albumaiból, ki sem venném a lemezjátszóból vagy pontosabban a Spotify lejátszási listából.

És dicséret illeti a Gyárkertet is, a technikusok elképesztően profi munkát végeztek, rengeteg koncerten megfordultam már, de ilyen kristálytiszta hangosítással ritkán találkoztam.

Annak ellenére egyébként, hogy az énekes karrierje során egyetlen lemeze sem debütált az eladási listák elején, soha nem volt olyan hatalmas sztár, mint például Ozzy Osbourne, mégis a generációkon átívelő hatása megmutatkozott Veszprémben is: a középkorú rockzene rajongók mellett huszonévesek is megjelentek és szemmel láthatóan ők sem tudták kivonni magukat a rockikon hatása alól. Ez pedig valahol csoda, legalábbis azok, akik a hetvenes években végigkövették Iggy Pop ámokfutását és heroinfüggőségét, valószínűleg soha nem sejtették volna, hogy az előadó több mint ötven évvel később nem csak ép és egészséges lesz, hanem jobb formában lesz, mint valaha és képes lesz még mindig megszólítani a fiatalokat.

Borítókép: Iggy Pop (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)