A János vitéz fél évszázada megunhatatlan

Jankovics Marcell rajzfilmje, a János vitéz fél évszázados lett, a film társ-forgatókönyvírójával Szoboszlay Péter rajzfilmrendezővel beszélgettünk.

Jankovics Marcell János vitéze 1973-ból Fotó: Nemzeti Filmintézet Forrás: Nemzeti Filmintézet

– Én a film előkészítő szakaszában dolgoztam, mint társ-forgatókönyvíró. Minden onnan indult, hogy a Pannónia Filmstúdión belül volt egy tervpályázat a János vitéz megfilmesítésére. Én is pályáztam egy filmszinopszissal, forgatókönyvtervvel, amit nem is vettem egészen komolyan, de a játék érdekelt, megcsináltam. A pályázaton szerencsére Jankovics Marcell filmterve győzött, az enyém lett a második, a harmadik helyezés pedig Szabó Sipos Tamásé. Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió akkori vezetője azonban úgy döntött, hogy próbáljunk meg együtt dolgozni úgy, hogy ötleteinkkel, gondolatainkkal segítsük Marcell elképzeléseit, és ebből a közös munkából alakítsunk ki egy, a Marcell által is vállalható technikai forgatókönyvet.

Egy több hónapig tartó, nagyon jó hangulatú és hasznos közös munkára emlékszem.

A Pannónia Filmstúdióban szokás volt – hogy ha ennek szükségét éreztük –, gyakran kérhetünk egymástól segítséget. Ez az összjáték minden esetben a filmek hasznára vált, és meglátásom szerint ez a János Vitéz esetében is így volt. Minden gondolatunkkal Jankovics Marcell ötleteit, elképzeléseit segítettük.

A János vitéz egy képkockája. Forrás: Nemzeti Filmintézet

– A János vitéz esetében azt szokták mondani, hogy vizuálisan sok szállal kötődik a Sárga tengeralattjáróhoz is. Hogyan tudott ez a nyugati kultuszfilm a vasfüggönyön túl hatni?

– Tévedés azt hinni, hogy a keleti blokkba nem jutottak el a nyugati filmek, vagy a filmekkel együtt járó képi divat. Szinte minden lényeges film megérkezett Magyarországra is, persze némi késéssel, vagy korlátozott csatornákon keresztül. Ilyen hely volt például a Filmművész Szövetség Gorkij utcai vetítőterme, ahol bizonyos nyugati filmeket – tolmács közvetítésével – láthattunk. Vagy említhetném még a Lengyel Kultúra vetítéseit is. Természetesen a Sárga tengeralattjáróról is tudtunk: zenéje, grafikai anyaga ismert volt előttünk, de az 1970-es bemutatására két évet kellett várnia a magyar közönségnek. Ugyanebben az évben kezdődtek meg a János vitéz előmunkálatai is.

Akkor a Sárga tengeralattjáró képi és szemléletbeli hatása alól nem lehetett kibújni.

Heinz Edelmann grafikai világa nagy hatást gyakorolt nemcsak Jankovics Marcellre, hanem az egész animációs szakmára is.

– Akkor ahogy a Beatles-lemezek eljutottak Magyarországra úgy, a Sárga tengeralattjáró is.

– Pontosan, ahogy az angolszász beatzene meghatározóvá vált a világ és így a magyar könnyűzenei életben, úgy a Sárga tengeralattjáró is megkerülhetetlen lett az animáció területén. A János vitéz sikere megmutatta, hogy a magyar rajzfilmkészítés felnőtt, világszintre emelkedett. A film népszerűsége után szinte évente születtek az egész estés alkotások, amelyek kivétel nélkül ugyancsak sikerfilmekké is váltak. Azt, hogy valami eredetit, nemzetközi mércével mérhetőt tudtunk alkotni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a János vitéz nyugati forgalmazási jogait a neves amerikai Hanna–Barbera cég vette meg.

Mivel az amerikai rajzfilmstúdió erős konkurenciát látott a Pannóniában, így a János vitézt sohasem vetítették le a tengerentúlon.

 Most, ötven év távlatából is kijelenthető, hogy a film kiállta az idő próbáját.

Borítókép: Nemzeti Filmintézet