Minthogy a borzongató, sokszor horrorisztikus alakok művészetének elmaradhatatlan szereplői, egy nagyobb, jelenleg is látható képén egy nagy, kopasz, kis ólomkatonákkal játszó macskát festett meg: szívtelen uralkodói figura ez, aki felülről irányít.
A túlzsúfolt tárgyi valóságunkat, a fogyasztói lét játékos kritikáját fogalmazza meg Tayler Patrick Macskabuli című képe, amely a giccsbe hajló macskás tárgyak és egy asztalra felhalmozott kellékek és kiegészítők megszámlálhatatlan variációjával szembesít élénk, sokszor harsány színekkel megfestve.
A Szépségverseny már egy idei képe a festőművésznek, amelyen a fotókról összeválogatott macskaportrékat zsúfolt össze, azt a közhelyes kontextust hangsúlyozva túl, amely szerint a macska a báj, a szépség és a kedvesség megtestesítője. A hiperrealisztikus képeket festő Töttös Kata is félelmetesen emberi, szuggesztív tekintetű portrét hozott el egykori kedvencéről, egy fókafejű macskáról.
A kiállításra belépve azonnal rabul ejt ez a tekintet. A macska és nőiség szimbólumának sztereotípiáját is félretehetjük a férfias, mélyreható tekintetű állatot szemlélve. A legfiatalabb korosztály képviselőjeként Nemes Anna sem törekszik arra, hogy a klasszikus macskaértelmezést nyújtson: szfinx macskája áttetszőségében, csupaszságában kiszolgáltatottságot hordoz, ezért sokunkban félelmet vagy viszolygást kelthet. A festő mintha kicsit rá is játszana erre a borzongató képre: az állat áttetsző szemei eggyé válnak a festőre jellemző fehér háttérrel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!