Ezt követően pedig példákon – elsősorban a saját példáján – keresztül mutatja meg, mit lehet tenni, hogy az életünk ne tűnjön kudarcnak a középkort elhagyva sem.
Genetikai tudás, pszichológiai tudás, és természetesen társadalomtudósi ismeretek gazdag tárháza a kötet, olyan élvezetes és olvasmányos, hogy valósággal szédül tőle az ember, különösen mivel mindegyre magával is kénytelen szembesülni és szembenézni, és az bizony nem mindig kényelmes – mégis a felismerések rendre katartikus felszabaduláshoz vezetnek.
Szó esik a veszteségtől való félelemről, a barátság fontosságáról, sőt egyenesen megtartó erejéről a második pályaív alatt, a halálról, illetve a halálra való felkészülés lehetőségeiről, továbbá a zarándoklatról és a hitről is, mely utóbbi érdekes kombinációja a katolicizmusnak és az hindu tanításoknak.
Csodálatos idézetek vannak itt, például III. Abdar-Rahmán córdobai emír és kalifa története és emlékírása a X. századi Spanyolországból – íme egy megható példa az emberi elégedetlenségre: „Már több mint ötven éve uralkodom békében és háborúban, alattvalóim imádnak, ellenségeim rettegnek, szövetségeseim tisztelnek. Minden gazdagság és megbecsülés, minden hatalom és gyönyör egy szavamba kerül, nincs oly’ földi áldás, aminek híján volnék.” Csakhogy aztán így folytatódik a szöveg: „Gondosan számot vetettem azon napokkal, amelyek során tiszta és valódi boldogság jutott osztályrészemül: a számuk pedig 14.” Puff, egy nagy füles az olvasónak, és bizony nyomban ő is elkezdi megszámolni ezeket a bizonyos napokat.
Ráadásul még pompás humor is van benne: „Az önéletrajzi erények a szakmai előmenetelhez kapcsolódnak, fókuszukban e világi sikerek állnak, alapjuk a másokkal való összehasonlítás. A gyászbeszédi erények inkább az erkölcsi és spirituális síkhoz kapcsolódnak, és nem az összehasonlításon alapulnak. Ezek azok az erények, amelyekről az ember azt szeretné, hogy elhangozzanak a temetésén. Jobban szeretnénk, ha azt mondanák: »Nagyon kedves, mély érzésű ember volt«, mint azt, hogy »Rengeteg pontot gyűjtött a törzsutasprogramban«.”
Vagy: „A kutatók dolgozó nők nagy csoportját kérték meg, hogy számoljanak be arról, az adott munkanapjuk során mely pillanatok váltották ki belőlük a legpozitívabb és legnegatívabb érzelmeket. A skála pozitív spektruma kevés meglepetést tartogatott: a három legnépszerűbb tevékenység – ebben a sorrendben – a szex, a társas élet és a kikapcsolódás. A boldogságérzetet kiváltó interakciók esetében a partnerek közül az első három helyen a barátok, a rokonok és a házastárs állt (a sorrend nem egészen vág egybe a tevékenységek listájával, de sebaj)”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!