A Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia templomban nyitották meg Józsa Judit kerámiaszobrász a Magyar Csillaglegendárium II. című kiállítását. A templomban, amelynek főbejáratánál Józsa Judit Magyar család című, hatalakos, eredeti fatörzsre komponált kerámia szoborcsoportja fogadja az érkezőt, melyet a Család éve alkalmából adományozott a templomnak a művész. A vendégeket Bába Szilvia, a Duna Művészegyüttes ügyvezetője, a kiállítás rendezője köszöntötte, majd Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője nyitotta meg a tárlatot. Közreműködött Fekete Bori Junior Prima díjas énekes.
Magyar csillaglegendárium
A kiállítás mottóját Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, művészettörténész 1854-ben írt Magyar Mythológia című művéből választották, amely így hangzik: „…Hitregéink emlékei a csillagokba emelkedtek fel a földöni elhanyagoltatásuk miatt, s onnét világítanak még le feledékenységünk éjét felderítendők.” Az ősi mondák, regék szájhagyomány útján terjedtek tovább és a múlt dicsőségeit őrizték meg a csillagképek elnevezéseiben is. 2020-ban a művésznő megmintázta és bemutatta a Magyar csillaglegendárium I. című kiállításban a magyar nemzet eredetéhez köthető mondavilág csillagokban őrzött hőseit. E művek a galéria kirakatában tekinthetők meg. A földszinti kiállítótérben láthatjuk az elkészült második rész alkotásait.
– Az Ipolyi által említett feledés fátylát fellebbentve, a magyar csillagképekkel szeretném a magyar kortárs művészet „csillagos égboltját” benépesíteni – mondta a megnyitón Józsa Judit.
E kiállítási anyag hozzásegít bennünket feledésbe merült ősi hagyományaink megismeréséhez, és ahhoz is, hogy valóságos értékeinket feltárjuk és megbecsüljük. A magyar nép csillagmítoszáról elmondhatjuk, hogy sok mindent és mégis nagyon keveset tudunk róla. Néhány népmese, legenda, regösének, népdal őrzi őseinknek a csillagok világáról alkotott régi elképzeléseit, hitvilágát. A csillagképekkel kapcsolatos mesék és mondák gyűjtését nyelvészek, etnográfusok, csillagászok és néhány lelkes magyar ember már több mint 150 éve végzi
– mutatott rá a művész.
Majd ismertette új kiállítását, amelyből néhány gondolatot emelünk ki: – A kiállítás most elkészült második részében a földi világ vetületét látjuk az ég abroszán, azaz a magyar népköltészet és népélet elevenedik meg a csillagos égbolton. A tárlat középpontjában a Rónaőrző – Világügyelő pásztor áll. Valójában, ő a magyarok Öreg Istene, aki a kompozícióban légiesen felemelve, legősibb viseletünkben, a gyönyörűen hímzett subában, botjára támaszkodva, őrzi és vigyázza pulikutyájával együtt a nyáját, azaz a hét racka juh szimbolizálta magyar nemzetet – sorolta Józsa Judit. Megtudtuk például, hogy a Mars bolygót a magyar nép Vérrel Versengőnek nevezi, ezért honfoglaláskori viseletben, a bezdédi süvegcsúcs díszítette süvegben ábrázolta, oldalán kardjával és tarsolyával, a rakamazi turullal a nyakdíszén, szárnyas griffes díszes ruhában, dárdával és karján a kerecsen sólyommal testesíti meg a magyar Hadurat, a honfoglaláskori palmetták koszorúzta csillagos égben. E harcos nincs egyedül az ég csillagai közt, a sok- sok csillag közül egy a Bujdosók lámpása névvel hagyományozódott generációkon át a magyar parasztcsaládokban. Így a történelmünk betyárkorszaka is felkerült a csillagos égbe. A magyar népköltészet és népmesevilág további alkotásai megtekinthetők a kiállításon, a Józsa Judit Galériában.
Borítókép: Kerámiaszobrok mesélnek a magyar mitológiáról (Fotó: Havran Zoltán)
