– Idén ünnepeljük a Petőfi-emlékévet, s ez alkalomból számos kísérlet történik arra, hogy az olvasást, az irodalmat az ő alakján keresztül is népszerűsítsük. Lehet-e mondani, hogy apokaliptikus időket élünk, és most nemcsak Petőfi Szörnyű idő című költeményének képeire gondolunk.
– A napi sajtó szintjén bizony találkozunk vele, hogy itt a világvége. Ha ez jó szándékkal van írva, akkor az olvasó elálmélkodik, azt mondja, hogy én is épp erre gondoltam, a fene egye meg! Ha rossz szándékkal van írva, arra is rá lehet jönni, mert akkor a szöveg végére azt illesztik, hogy vásároljon ezt meg azt, úgy biztosan elkerüli! Ám a prófécia akkor hat, ha a sivatagban hangzik el, s kitódulnak hozzá az emberek. De ha a prófétát beengedik a templomba, hogy így a közhangulatot lecsillapítsa, akkor minden hiába. Ki kell várnunk, hogy lesz-e kinyilatkoztatás, egyelőre csak a kataklizma van…

– Petőfi hogy látta vajon ezt a helyzetet?
– Ahogy minden igazi nagy költőnk, ő is tudta, hogy a romantika, valamint a Biblia alapú értelmezés nem zárják ki egymást! Ráadásul a kis Petőfinek, mint minden gyereknek Sárszentlőrincen, bizony meg kellett tanulnia kívülről Luther kiskátéját Herder magyarázataival, amelyet Kis János költő fordított magyarra. Amennyiben a Bibliát a felséges irodalom körébe helyezzük, oda, ahová Homéroszt vagy Vergiliust, akkor ugyanolyan sokat lehet belőle tanulni, mint egyébként a klasszikusokból. Ha pedig valaki úgy használta fel Mózes vagy Jób írásait egy-egy irodalmi műben, mint ahogyan először az európai latin nyelvű, majd az anyanyelvű humanisták is tették, nem rótták meg érte: nem számított pogányságnak Jupitert sem beemelni egy költeménybe. Visszatérve azonban a témánkhoz, ha több gyerek akarna Petőfit olvasni az emlékév hatására, az óriási dolog volna, mert az ő különlegességére a tőlünk nagyon távoli népek tudnak rájönni, akik valamiképpen rokonszenvet éreznek irántunk. Így a kínaiak. Ez a nemzet az, amely teljes tisztelettel néz fel ránk, számukra Shakespeare-t említhetjük egy lapon Petőfivel – a kínai költőkön kívül, természetesen.
Külföldi költőnek egyáltalán nincs is szobra Kínában, kivéve Petőfit, mert neki mindjárt kettőt is állítottak.
Megkérdeztem egy, az Írószövetségben látogatóban járó kínai küldöttség egy tagjától, hogy szerinte hány verset tudnak Petőfitől a kínaiak? Erre a hölgy azt válaszolta, hogy az írni-olvasni tudók a legutóbbi felmérés szerint 17 verset, kívülről.