Hagyományok és megújulás
A Miskolci Nemzeti Színház fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmában tartott ünnepségen részt vett Závogyán Magdolna kulturális államtitkár is, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta: sok diadal és válság tanúja volt a teátrum, amely számos nemzedéknek hirdette a művészet időtlen csodáját fennállásának két évszázada alatt. Mint mondta, véletlenül és méltatlanul nem marad fenn kétszáz évig egyetlen intézmény sem. A megújulás az örökséget megtartva és megbecsülve lehetséges, az örömteli és értékteremtő alkotómunkához pedig a hagyományok feltétlen tisztelete adhat keretet – tette hozzá.
A magyar nyelvű színház ügye mindenek előtt
Az államtitkár megemlékezett az 1843-as tűzvész és az azt követő újjáépítés történetéről is, mely – mint mondta – számára a fizikai megsemmisülést legyőző szellemi, lelki folytonosságot és a közösségi összefogás és akarat diadalát szimbolizálja a pusztulás fölött.
Bár a tűzben az épület, az anyag odaveszett, a város elkötelezettsége a magyar nyelvű nemzeti színház ügye iránt nem vesztett a lendületéből.
A tűzvész utáni forradalmat követő időszakban sem adták fel a miskolciak az álmaikat. A színház újjáépült, így 1857. szeptember 3-án a teátrum immár Miskolci Nemzeti Színház néven nyithatta meg kapuit – emelte ki az államtitkár, aki egyúttal gratulált a társulatnak a kiemelkedő bicentenáriumi évadhoz,
és megköszönte mindazok munkáját is, akik a kihívásokkal terhelt időszakban is a művészet csodájába vetett hittel teremtenek értéket.
Hirdetni a színház közösség- és identitásformáló erejét
Hangsúlyozta azt is: szeretné, hogy a sokat megélt intézmény még évszázadokon át hirdesse a kultúra közösség- és identitásformáló erejét. De kitért arra arra is, hogy az idei évben több bicentenáriumot is ünneplünk: Madách Imre és Petőfi Sándor születésére, valamint meghatározó életművére és nemzeti imádságunk, a Himnusz keletkezésére emlékezünk.