Ahogy mi is megírtuk, a Hetedik, a Harcosok Kubja, vagy épp a Zodiákus és a Holtodiglan című filmjeiről ismert David Fincher legújabb munkája egy francia képregény nyomán készült, és egy bérgyilkost mutat be, akinek legújabb megbízása másként alakul, mint tervezte, ezért szembefordul a megbízóival.
A ScreenRant úgy vonja meg az eddig megjelent kritikák mérlegét, hogy bár vegyesek, valamennyi méltatja a főszerepet játszó Michael Fassbender teljesítményét, amely akár a harmadik Oscar-jelölést is meghozhatja neki. (Az ír–német színészt korábban a 12 év rabszolgaság, valamint a Steve Jobs című filmekben látható alakításáért jelölték az amerikai filmakadémia díjára.)
Az áttekintés készítői azt is kiemelik, hogy
a film erkölcsi kétértelműsége megoszthatja a nézők egy részét, mások viszont örömmel vehetik, hogy egyedi nézőpontból mutatja be az eseményeket.
Az első recenziókból a film cselekményéről, s központi karakteréről is megtudhatunk egyet s mást.
A főszereplőről – bár titokzatos, névtelen figura – kiderül, hogy a The Smiths nevű, alternatív angol rockegyüttes rajongója; hogy nincsenek különösebb gondjai a várakozással – hisz egy bérgyilkos ideje jórészt ezzel telik –; amúgy jéghideg profinak tartja magát, aki valamennyi lépését módszeresen megtervezi, és szigorú szabályok szerint éli az életét.
Hogy melyek ezek, az nyilvánvalóvá válik belső monológjainak folyamából, amelyet a készítők a néző felé terelnek.
Ha álcázásról van szó, a legjobb, ha német turistának öltözik – meggyőződése szerint ugyanis senki sem akar kapcsolatba kerülni egy német turistával –,
míg a legfontosabb kérdés, amelyet alaposan át kell gondolnia mindenkinek, aki ebben a szakmában dolgozik, így szól: „Mit tenne most John Wilkes Booth?” (Ő volt az a színész, aki 1865-ben meggyilkolta Abraham Lincolnt, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökét.)
Nos, a nyitó akciójelenet után – amely egyes kritikusok szerint különösen hosszú és feszült, mások szerint inkább csak elnyújtott és itt-ott intenzitását vesztő –
e figura hazautazik, és ott sokkoló felfedezést tesz: valami igencsak kellemetlen és felkavaró történt a hozzá legközelebb álló személlyel. (A jelek szerint tehát mégiscsak vannak érzései.)
Mivel adottnak veszi, hogy mindez azon ügyfele számlájára írható, akinek legutóbbi megbízását nem sikerült tökéletesen végrehajtania, kapja magát, kideríti, ki az illető, majd nekilát, hogy rendezze vele a dolgot, majd levonuljon a színről.
A Little White Lies cikke rámutat: míg a film alapjául szolgáló képregény – elsősorban terjedelmi okokból – alkalmas volt arra, hogy szélesebb mederben hömpölygő történetet meséljen el egy bérgyilkosról, akinek hosszú, alapvetően magányban töltött évek, és megannyi élet kioltása után kezd megbomlani az elméje,
a film más megközelítést alkalmaz: alapvetően a főszereplő bosszújára összpontosít, s a visszavonulást teszi meg a végső célnak.
És hogy a nézőket mennyire köti le egy bérgyilkos utolsó megbízásáról – pontosabban: a visszavonulása előtti, fontos feladat elvégzéséről – szóló, sokadik film?
A Time szerzője úgy látja: míg más rendezők „azt hiszik, hogy e történeteket bonyolultabbá és szövevényesebbé kell tenniük ahhoz, hogy lekössék a közönséget, ennek talán az ellenkezője igaz. […] Fincher mindent visszavezet a műfaj lényegére. Marad egy gyilkos és a lelkiismerete, vagy bármi, ami annak tűnhet.
Fincher kezében ez a szűkített fókusz inkább kitágítja a műfaj lehetőségeit, mintsem szűkíti azokat.
Arról, hogy milyennek szánta A gyilkost, s mi ragadta meg a forgatókönyvben, maga Fincher beszélt Velencében, ahová elkísérte a filmet.
A gyilkos magyar nyelvű előzetese
Szavai szerint – amelyeket a The Hollywood Reporter cikke alapján idézünk – egyszerű, ám lebilincselő, egyenes vonalú drámáról van szó.
A központi karakternek egyáltalán nem kellett eleve ijesztőnek lennie, mert így jobban ráirányítja a nézők figyelmét a gonoszság hétköznapiságára.
Tetszett neki az ötlet, hogy a kódex, amely egy bizonyos pontig meghatározza a figura életét, a cselekmény előrehaladásával lassan érvényét veszti, és a bérgyilkos eljut odáig, hogy nem ragaszkodik saját szabályainak betartásához – bár belső monológjában a tervezés fontosságát hangsúlyozza, gyakorlatilag végig improvizál.
Hogy a magyar nézőkre milyen benyomást gyakorol a film, legkorábban november 10-én derülhet ki, A gyilkos ugyanis e napon válik elérhetővé a Netflix kínálatában.
