– Komoly vezetői és nemzetközileg is elismert kutatói eredményei önmagukért beszélnek. Melyek azok a tapasztalatok, amelyek segíthetik ebben az új szerepkörben?
– Huszonnyolc éve oktatok egyetemeken, pályámat az Eötvös Collegiumban kezdtem fiatal doktorandusz tanárként, majd tizennégy évet töltöttem a Károli Gáspár Református Egyetemen, ebből majdnem egy évtizedet felsővezetőként, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánjaként. Több évet tanultam és oktattam külföldön, francia és angolszász nyelvterületen egyaránt, a Sorbonne-on doktoráltam, mindig fontosnak tartottam azt, hogy nemzetközi színtéren is megmérettessem magam. Pilinszky rituális wilsoni színházzal való találkozását egy vezető amerikai orgánum, Novarináról és a francia költészetről írott könyvem az egyik legjelentősebb angol-amerikai kiadó publikálta. A hazai és nemzetközi felsőoktatási minőségértékelésben az elmúlt hat évben komoly tapasztalatokat szereztem. Úgy vélem, ezek segíteni fogják a rektori munkámat és magát az intézményt is. Színházzal, színháztudománnyal és művészetelmélettel a pályám eleje óta foglalkozom eltérő intenzitással: szak- és műfordításokon, publikációkon, tananyagíráson keresztül, illetve másfél évtizede aktívan veszek részt színházi események körüli szakmai programokon, beszélgetéseken, könyvbemutatókon. A 10. Színházi olimpia kísérleti felolvasás-performanszának (Fény-anyag) egyik dramaturgja voltam Kardos Gyöngyi és Juliette Binoche mellett.
– Milyen víziója van a művészeti és a művészettudományi egyetemi képzésekről? Kíván-e változtatni a mostani struktúrán?
– A művészeti, művészetközvetítési képzési terület számos problémával küzd, kezdve azzal, hogy nehezebben tudja érvényesíteni, nemzetközi ekvivalencia alapján mérni a felsőoktatási teljesítményeit. Nemrégiben egy, az MTA által felkért ad hoc bizottság elnökeként alkalmam volt a két művészeti akadémiával és néhány művészeti felsőoktatási intézmény képviselőjével javaslatot tenni a művészeti terület kategóriáira a Magyar Tudományos Művek Tárában. A modellváltó egyetemek rektorait tömörítő testület csütörtöki ülésén is hasonló kérdések fogalmazódtak meg a pénzügyi elszámolás alapját képező indikátorokkal kapcsolatban.
Tizenkilenc felsőoktatási intézményben folyik e két képzési területen oktatás, szám szerint 27 alapképzési, 45 mesterképzési szakot, hét osztatlan képzést és négy felsőoktatási szakképzést hirdetnek. Ez nem kevés. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, az SZFE ezen a piacon a tízszeres túljelentkezésével, az évi 144 felvett elsőéves hallgatójával és 114 munkaviszonyban lévő oktatójával bizonyosan a tehetséggondozás területén végez kiemelkedő munkát.
– Milyen lehetőségei vannak a hazai művészképzésnek a nemzetközi kreatívipari piacon? Hogyan lehet segíteni a magyar diplomával rendelkező alkotók integrációját a nemzetközi művészeti szcénába?
– Ez a lehetőség a mozgóképes területen, ezen belül is az operatőrök számára evidencia. A vizsgafilmjeink rendszeresen szerepelnek nemzetközi fesztiválokon. De a rektori pályázatomban szerepelt egy karrieriroda felállításának terve, mely a soft skilleket (interperszonális képességek és készségek összessége) fejlesztő képzéseivel, az elhelyezkedést segítő programjaival hozzájárulhat a karrierlehetőségek megismeréséhez, a piaci szereplőkkel való találkozásokhoz. A felsőoktatásban megszokott átlag feletti óraszámban képzett hallgatók esetén fontos a kiégés és a különféle függőségek megelőzését segítő diáktanácsadó szolgálat felállítása.
– A Károli Könyvek alapító szerkesztőbizottsági tagja, sorozatszerkesztője, amelynek a Károli Gáspár Református Egyetem számos szakkönyvet köszönhet. Tervezi-e az SZFE-kötetek újragondolását, a szakmai szellemi bázis bővítését?
– Igen, tervezem a terjesztés professzionálissá tételét, a nemzetközi könyvpiac felé való nyitást. Folyóiratok menedzselésére és nyílt közzétételére egy nyílt forráskódú rendszer használatát ajánlom az intézménynek. A könyvek esetén javaslom a gyűjteményi kollekcióra vonatkozó, úgynevezett read&publish konstrukciót, mivel személyre szabható, és biztosítja a pályázatokban megfogalmazott nyílt hozzáférésű publikációs igényeket.
A modellváltás utáni három évben az intézmény rendkívüli művészeti eredményeket mutatott fel hazai és nemzetközi téren, mind a színházművészetben, mind a filmművészetben.
Ezeket a törekvéseket érdemes értelmezni és diskurzus tárgyává tenni: a nem realista esztétikai alapokon nyugvó színházi elképzeléseket és gyakorlatokat, a személyes hangvételű képi elbeszélésmódon és a motivált világítási technikákon alapuló, nemzetközi színtéren is érdeklődést kiváltó filmművészeti alkotásokat és tanítási módszertant egyaránt fontos a dramaturgiai és az elméleti területről támogatni, nemzetközi kontextusba helyező reflexiókkal és a három intézetet egyaránt megmozgató kezdeményezésekkel. A színháztudományi területet és a társművészeteket is érintő kutatásaimmal én magam is szeretnék hozzájárulni a két művészeti ágon belüli és azok közötti intenzívebb, intézményen belüli és kívüli diskurzushoz.
– Az új alapítványi egyetemi modellt milyen intézkedésekkel kívánja megerősíteni?
– Az intézmény által kitűzött jövőkép megvalósítása a modellváltás utáni három év eredményei után meglátásom szerint olyan vezetést kíván, amely képes ezt a kisebb méretű szervezetet hatékonyan működtetni. Ennek feltétele, hogy a vezetői stílus és a szervezeti egységek jól összehangolt, hatékony működése valósuljon meg. A rektor alá tartozó gazdasági főigazgatói funkció létrehozásával fogjuk össze a gazdasági, pénzügyi, kontrolling, számviteli és a műszaki-létesítménygazdálkodási, üzemeltetési, a bérszámfejtés, továbbá a beszerzési és informatikai területet. A minőségbiztosítással foglalkozók, az intézményi kommunikáció, az arculati kérdések, a pályázati és innovációs ügyek, az intézetek közvetlenül a rektor; a nemzetközi, az oktatásszervezési, könyvkiadási, tehetséggondozási ügyek a rektorhelyettesek alá tartozó szervezeti egységek lesznek. A doktori iskola közvetlenül kapcsolódik az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácshoz és stratégiai jelentősége okán a rektorhoz.
Az új rektori ciklus első tanévének feladata az egyetemszerű működés meglévő elemeinek összehangolása és fejlesztése lesz, a meglévő kezdeményezések határozottabb összefogása, az intézkedési tervek szorosabb nyomon követése felső- és középvezetői szinten egyaránt.
Fontos, hogy az oktatás teljes spektrumában tudatosuljanak a stratégiai célkitűzések, a stratégia megvalósulását szolgáló minőségbiztosítási feladatok adott szervezeti egységre eső részei. Fontos továbbá, hogy a stratégia egyes elemeivel való azonosulás munkatársi (oktatói és ügyintézői) elégedettségmérés keretében láthatóvá váljon, rendszerszerűen működjön, és segítse a stratégia megvalósulásának folyamatát, esetleges korrekcióját. A graduális és a doktori képzés megújult mintatanterveivel indulunk el az új tanévben, felmenő rendszerben.
Meglátásom szerint a kutatásban és az oktatásban is érdemes törekedni a filmes és színházi terület integrálására, melyet az elméleti terület egyik legfontosabb feladatának tekintek.
Ilyen számomra és tanítványaim számára is fontos terület Pilinszky János színházi és filmes víziójának továbbélése a versben, a színházban és a mozgóképművészetben.
Pilinszky olyan vízionáriusa volt a magyar kultúrának, mint Artaud az európainak (és a tengerentúlinak). Nem adatott meg neki a színház és a mozgókép napi gyakorlata (egy-két kivételtől eltekintve), de költői víziói megtermékenyítően hatottak e két művészeti ágról való gondolkodásunkra. Ezen túlmenően azokat a kutatásokat ösztönözném, amelyek alkalmazott voltuknál fogva közvetlen hatással vannak a színházi és filmes képzésekre, eredményei azonnal hasznosulnak a képzésben.
– Tanulmányai jelentős részét Franciaországban végezte. Lehet-e személye még ma is híd a két kultúra között?
– Mindenképp. Most például a Comédie Francaise októberi Tartuffe-előadására készülünk szakmai programmal a színházi olimpia zárásaként, illetve a Francia Intézettel tervezünk filmes együttműködéseket. Ezenkívül Valère Novarina Ismeretlen tett című drámáját fordítom. Mindig nagyon fontosnak tartottam a francia művészekkel való kapcsolattartást.
– Színházkutatóként és kötetszerkesztőként is jelen volt a színházi olimpián. Mely előadás volt önre a legnagyobb hatással?
– A színházi olimpiához mérhető színvonalú színházi eseménysorozatot még nem láttam Magyarországon, de a régióban sem, ezért nehéz volna egyetlen előadást kiemelni. A Fény-anyag megszületése és a bemutatója örökre belém égett.
– Szakmai sikerei mellett mennyi ideje jut szabadidős elfoglaltságokra? Hogyan lehet egyensúlyt tartani? Mivel tud feltöltődni?
– A belső egyensúly megtalálása a legfontosabb, mert minden onnan ered: a szeretetalapú működés, a krisztusi út. A családi-baráti együttlétek, a zenélés – zongorázok és orgonálok –, az olvasás tölt fel leginkább.
Borítókép: Sepsi Enikő az elméleti és vezetői feladatok mellett színházi munkákban is részt vesz (Fotó: Schwarczenberger-Ludvan Gyöngyi)
