– Komoly vezetői és nemzetközileg is elismert kutatói eredményei önmagukért beszélnek. Melyek azok a tapasztalatok, amelyek segíthetik ebben az új szerepkörben?
– Huszonnyolc éve oktatok egyetemeken, pályámat az Eötvös Collegiumban kezdtem fiatal doktorandusz tanárként, majd tizennégy évet töltöttem a Károli Gáspár Református Egyetemen, ebből majdnem egy évtizedet felsővezetőként, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánjaként. Több évet tanultam és oktattam külföldön, francia és angolszász nyelvterületen egyaránt, a Sorbonne-on doktoráltam, mindig fontosnak tartottam azt, hogy nemzetközi színtéren is megmérettessem magam. Pilinszky rituális wilsoni színházzal való találkozását egy vezető amerikai orgánum, Novarináról és a francia költészetről írott könyvem az egyik legjelentősebb angol-amerikai kiadó publikálta. A hazai és nemzetközi felsőoktatási minőségértékelésben az elmúlt hat évben komoly tapasztalatokat szereztem. Úgy vélem, ezek segíteni fogják a rektori munkámat és magát az intézményt is. Színházzal, színháztudománnyal és művészetelmélettel a pályám eleje óta foglalkozom eltérő intenzitással: szak- és műfordításokon, publikációkon, tananyagíráson keresztül, illetve másfél évtizede aktívan veszek részt színházi események körüli szakmai programokon, beszélgetéseken, könyvbemutatókon. A 10. Színházi olimpia kísérleti felolvasás-performanszának (Fény-anyag) egyik dramaturgja voltam Kardos Gyöngyi és Juliette Binoche mellett.

– Milyen víziója van a művészeti és a művészettudományi egyetemi képzésekről? Kíván-e változtatni a mostani struktúrán?
– A művészeti, művészetközvetítési képzési terület számos problémával küzd, kezdve azzal, hogy nehezebben tudja érvényesíteni, nemzetközi ekvivalencia alapján mérni a felsőoktatási teljesítményeit. Nemrégiben egy, az MTA által felkért ad hoc bizottság elnökeként alkalmam volt a két művészeti akadémiával és néhány művészeti felsőoktatási intézmény képviselőjével javaslatot tenni a művészeti terület kategóriáira a Magyar Tudományos Művek Tárában. A modellváltó egyetemek rektorait tömörítő testület csütörtöki ülésén is hasonló kérdések fogalmazódtak meg a pénzügyi elszámolás alapját képező indikátorokkal kapcsolatban.
Tizenkilenc felsőoktatási intézményben folyik e két képzési területen oktatás, szám szerint 27 alapképzési, 45 mesterképzési szakot, hét osztatlan képzést és négy felsőoktatási szakképzést hirdetnek. Ez nem kevés. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, az SZFE ezen a piacon a tízszeres túljelentkezésével, az évi 144 felvett elsőéves hallgatójával és 114 munkaviszonyban lévő oktatójával bizonyosan a tehetséggondozás területén végez kiemelkedő munkát.
– Milyen lehetőségei vannak a hazai művészképzésnek a nemzetközi kreatívipari piacon? Hogyan lehet segíteni a magyar diplomával rendelkező alkotók integrációját a nemzetközi művészeti szcénába?