A koreográfus-rendező alkotói tevékenységének másik fontos műhelye a Honvéd Táncszínház volt, ahol az olyan jelentős műveit alkotta, mint az Asszonyok könyve, a Harangok, a Ki népei vagytok és a Bartók útjain, vagy A tánczmester. Művészeti és oktatói munkái mellett a közösségszervezést is fontos feladatának tekintette, így vált az Andrássy úti Írók könyvesboltjában megrendezett első budapesti táncház egyik megálmodójává és tevékeny szervezőjévé.
Játék és tánc
A rendszerváltást követően alapítója és tíz éven át elnöke volt az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületnek. Pedagógiai és módszertani munkája teremtette meg a néptánc szervezett utánpótlásának lehetőségét, országos, sokgenerációs hálózatát. A néphagyományokon alapuló iskolai játékos-táncos nevelés előkészítő anyagaként született meg két úttörő kötete: a Játék és tánc az iskolában, valamint a Játék és tánc az óvodában. Egy vele készített interjú során így beszélt a pedagógia és a művészet kapcsolatáról:
A művészet általában és a tánc a nevelés eszköze. Természetes, hogy a testünket is műveljük, eddzük, mert a tánchoz és máshoz is kell, de az, amit érzelmileg ad a tánc és egyáltalán a művészet, a zene, az egyszerűen felbecsülhetetlen; nem maradhat ki a gyermekek neveléséből. Az igazi jó pedagógusok nem veszik el az időt a művészetek gyakorlásától, hanem inkább támogatják azt.
„Nincs kizárólagosság, jó művészet van”
Foltin Jolán műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg: korát megelőző bátorsággal beszélt nőként a nőkről; társas és társadalmi szerepeinkről, együttélésünk vélt vagy valós szabályairól, a Kárpát-medence történelmének kiszolgáltatott emberéletekről. A folklór nyelvét olyan személyes, alanyi beszédmóddal használta, hogy az műveiben költészetté vált.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!