– Mitől vagy boldog? – kérdezte annak idején Foltin Jolántól az édesanyja. – A tánctól – felelte. – Akkor azt csináld! – így az anya, áldását adva lánya választott pályájára. Talán ez lehetett az a sorsdöntő pillanat, amikor Foltin Jolán végleg elkötelezte magát a tánc mellett. A Fonó Budai Zeneházban többek között ez az idézet is segít abban, hogy megismerjük a magyar népművészethez való különleges és mély szövetű kapcsolódását, s egyáltalán azt, mit jelent a vele kapcsolatban oly sokszor hangoztatott mondat: anyanyelve a folklór volt.
Foltin Jolán édesapját még születése előtt elvesztette, édesanyja egyedül nevelte fel. 1959-ben került a Novák Ferenc (későbbi férje) által alapított Bihari János Táncegyütteshez, első színpadi művével, a Mondóka (Szerelem, szerelem) című leánytánccal pedig már 1975-ben elnyerte a szolnoki Alföldi fesztivál koreográfiai díját.
A Bihari Együttes pályája kezdetétől meghatározó szerepet töltött be életében: itt készítette első koreográfiáit, emellett részt vett az utánpótlás nevelésében, majd 1982-től 1991-ig művészeti vezetőként irányította az együttest, amelynek munkájában mentorként haláláig részt vállalt.
„Egy másik világ tárult fel”
A Fonó fotókiállításán Korniss Péter, Eifert János, Kádár Kata és Rácz Gabriella képein láthatjuk Foltin Jolánt. Szerepel egészen korai, az 1960-as években készült fotó is a művészről, amelyen épp lánytáncot rop, és láthatjuk Novák Ferenc Ivo Andric novellája nyomán, a Bihari Együttes számára készített, Aska és a farkas című koreográfiájának egy pillanatképén is. Mint olvashatjuk, ebben a drámai erejű és katartikus hatású műben a közösség és a kiközösített, az „idegen” egyén kölcsönös, egymástól való félelmét fogalmazták meg.
A közösségen kívül álló, „farkas” taszító-vonzó hatását és tragédiáját boncolgató kompozíción keresztül az alkotónak talán először sikerült igazolnia, hogy egy irodalom által ihletett mű nemcsak illusztráció lehet, hanem egy más művészeti ág törvényeit figyelembe vevő, önálló költőiségű „műfordítás” is.
Láthatunk fotót az Alföldi néptáncfesztiválokon bemutatott Novák-koreográfiákról, személyesebb, például a gyermekáldást megörökítő, valamint időskori képeket is Foltin Jolánról. Korniss Péter széki fotói kétségkívül fontos alkotásai a tárlatnak:
Amikor megérkeztem Székre, egy másik világ tárult fel. Hihetetlen élmény volt. Olyan inspiráció, ami egy életen át kitart
– olvasható Foltin Jolántól az idézet a képek alatt.
A koreográfus-rendező alkotói tevékenységének másik fontos műhelye a Honvéd Táncszínház volt, ahol az olyan jelentős műveit alkotta, mint az Asszonyok könyve, a Harangok, a Ki népei vagytok és a Bartók útjain, vagy A tánczmester. Művészeti és oktatói munkái mellett a közösségszervezést is fontos feladatának tekintette, így vált az Andrássy úti Írók könyvesboltjában megrendezett első budapesti táncház egyik megálmodójává és tevékeny szervezőjévé.
Játék és tánc
A rendszerváltást követően alapítója és tíz éven át elnöke volt az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületnek. Pedagógiai és módszertani munkája teremtette meg a néptánc szervezett utánpótlásának lehetőségét, országos, sokgenerációs hálózatát. A néphagyományokon alapuló iskolai játékos-táncos nevelés előkészítő anyagaként született meg két úttörő kötete: a Játék és tánc az iskolában, valamint a Játék és tánc az óvodában. Egy vele készített interjú során így beszélt a pedagógia és a művészet kapcsolatáról:
A művészet általában és a tánc a nevelés eszköze. Természetes, hogy a testünket is műveljük, eddzük, mert a tánchoz és máshoz is kell, de az, amit érzelmileg ad a tánc és egyáltalán a művészet, a zene, az egyszerűen felbecsülhetetlen; nem maradhat ki a gyermekek neveléséből. Az igazi jó pedagógusok nem veszik el az időt a művészetek gyakorlásától, hanem inkább támogatják azt.
„Nincs kizárólagosság, jó művészet van”
Foltin Jolán műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg: korát megelőző bátorsággal beszélt nőként a nőkről; társas és társadalmi szerepeinkről, együttélésünk vélt vagy valós szabályairól, a Kárpát-medence történelmének kiszolgáltatott emberéletekről. A folklór nyelvét olyan személyes, alanyi beszédmóddal használta, hogy az műveiben költészetté vált.
A tárlaton is olvashatók gondolatai ezzel kapcsolatban:
„Én magamat inkább a hagyománytisztelők táborához osztanám be, azzal az elgondolással, hogy megpróbáltam én is egyfajta megújítását a néptáncnak. Az eredeti anyagot a gondolataimnak megfelelően beleépíteni, de nem átalakítani.”
Műveinek olyan jelentős írók nyújtottak alapanyagot, ihletet, mint Kiss Anna, Kormos István, Nagy László, Szilágyi Domokos, Szakonyi Károly, Dobozi Eszter, Balogh Robert.
Életének utolsó évtizedében független alkotóként dolgozott, elsősorban tanítványaival: a Müpa és a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2016-ban mutatta be Elmúlik/Táncdráma a kitelepítések idejéből és 2018-ban Feketetó című művét.
Kiapadhatatlan alkotói tevékenységére jellemző, hogy 2014-ben, hetvenegy éves korában, a Magyar Táncművészek Szövetsége az évad legjobb alkotója díjjal tüntette ki.
Foltin Jolán hatása az utána jövő generációkra megkérdőjelezhetetlen, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy megannyi koreográfus tanítványa képviseli alkotói látásmódját.
A fotókiállítás Foltin Jolán ars poeticáját, gazdag és értékes pályáját skicceli fel, a fotók pedig önmagukban is fontos művészeti alkotások, így mindenképp érdemes ellátogatni a Fonóba, a tárlat október 11-ig ingyenesen látogatható.
Foltin Jolán munkásságát 1984-ben Erkel Ferenc-díjjal ismerték el, 1988-ban Gyermekekért Díjat kapott. 1993-ban neki ítélték a Népművelésért Díjat és 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díját. 1995-ben Kossuth-díjat vehetett át három évtizedes eredményes koreográfiai munkásságáért, a gyermektáncmozgalom fellendítéséért, a gyermektáncoktatás metodikájának új alapokra helyezéséért. 2002-ben Lagzi című alkotásával elnyerte az Év Koreográfusa díjat. 2007-ben megkapta a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját, 2009-ben Prima díjat vett át. 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben és a legmagasabb művészeti elismerésben, a Nemzet Művésze díjban részesült.
Borítókép: Fotókiállítás nyílt Foltin Jolán emlékére a Fonó Budai Zeneházban (Fotó: Havran Zoltán)
