Konferenciát rendezett a Pajtakult és a Fonó, amelyben két panel szervezőjeként a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert Hálózat is részt vett. A rendezvényen a pajtaépítészet aktuális kihívásai és zenei szakmai kérdések is terítékre kerültek. A kétnapos konferenciaeseményhez egész hétvégén több koncert és táncház csatlakozik, pénteken a Berka moldvai, Kónya Előd és barátai pedig vonós táncházat muzsikálnak, szombaton Pátkai Rozina triója és a Volkova lép fel. A programsorozat alatt fotókiállítás is látható a Pajtakult Kárpát-medence-szerte pajtákban készített képeiből.
Pénteken Országimázs, országépítés a pajtákon keresztül címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést Horváth László, a Fonó ügyvezető igazgatója, a PajtaKult igazgatója, Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész, pajtatulajdonos és Muray Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője részvételével. A beszélgetésen többek között arról esett szó, milyen eredményeket ért el az elmúlt két évben a PajtaKult kezdeményezés, és hogy hogyan lehet közösséget építeni egy olyan korban, amelyben épp közösségvesztés zajlik.
Horváth László úgy fogalmazott, hogy minden kísérletnek akkor van értelme, ha valamilyen szellemi értéket hordoz. Mint mondta,
ha a pajtákban elindul egy másfajta gondolkodás, építkezés, az tud hatni a régióra.
A célok közösek, minden helyszínen egy irányba mutatnak: az adott közösségek megerősítése, a sok esetben műemlékké nyilvánított pajták karbantartása, fejlesztése, illetve tevékenységük, programkínálatuk szélesítése.
Muray Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője úgy fogalmazott, hogy nemcsak az lehet országépítés, amikor egy hatalmi gépezet létrehoz vagy felújít valamit, hanem az is, ha kis térségekben, falvakban olyan helyek tudnak születni, amelyek megtartják a közösséget. Ezek a helyek nemcsak azok számára nyitottak, akik ott élnek, hanem azoknak is, akik odaköltöznek az adott térségbe. Muray szerint nem árt, ha a médiában olyan fontos és értékes történetek is helyet kapnak, amelyek egyébként nem kerülnek reflektorfénybe, a Magyar Krónika erre törekszik.
Demeter Anna, a beszélgetés moderátora arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben közösségépítésről beszélünk, szörnyű közösségvesztés zajlik körülöttünk, megszűnnek azok a helyek, amelyekben össze tudnánk kapcsolódni egymással, példaként hozta fel, hogy a kocsmakultúra is eltűnőben van. Kérdésére, hogy hogyan lehet összehangolni a sok egyedi küldetésű pajtát, hogy ne csupán fesztivál- és koncerthelyszínek legyenek, hanem a konstans, valódi kapcsolódások helyszínei, Horváth László elmondta, hogy az elmúlt két évben 100-150 pajtát hoztak a felszínre, a következő kihívás megtanítani őket úszni, vagy repülni. Nagy hullámzások várhatóak e téren: lesznek föllángolóban lévő pajták, és egész biztosan lesznek olyanok is, akik csalódnak. Hangsúlyozta, számára a hozzáadott értéket az a nem mindennapi produkció jelenti, amit meg lehet valósítani egy pajtában, például Veresegyházán egy Snétberger Ferenc-koncert, hetven ember előtt.
Tárkány-Kovács Bálint – aki Óbudáról költözött el feleségével és gyerekeivel, s választotta élet- és alkotóteréül a vigántpetendi pajtát – erre reflektálva kiemelte, hogy hiába tűnik kicsinek ez a szám, annak a hetven embernek, aki ott van a térségben, hatalmas a kisugárzása, a helyi kulturális életet tulajdonképpen ők jelentik. Hozzátette: formátlan korban élünk, amelyben közösségek sem tudnak megformálódni, a pajták ebben is tudnak segíteni. Tárkány-Kovács szerint a '60-as évektől kezdve az „ordító, rock and rollos lázadás” korszakát élték, ma pedig azt látja, hogy minden nagyon zajos.
Ma a csöndesség, az építés, a félrevonulás a lázadás. Az a rock and roll, ha az ember vidéken pajtákat próbál koncertekkel megtölteni.
Borítókép: Horváth László, a Fonó Budai Zeneház ügyvezető igazgatója, a PajtaKult igazgatója a Pajta és Népzenei Selection konferencián (Fotó: Bach Máté)
