– Sam Havadtoy kortárs magyar művész, ebből mindhárom szó fontos: megvan ugyanis a diktatúrákkal kapcsolatos élettapasztalata, de művészként képest kortárs szemmel, iróniával nézni ezekre az egykor rettegett figurákra – fogalmazott a kiállítás szerdai megnyitóján a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Schmidt Mária emlékeztetett, a Havadtoy kortársaiként született magyaroknak évtizedekig kellett együtt élniük az olyan Lenin-szobrokkal, amilyeneket a művész a rá évtizedek óta jellemző anyag, a csipke felhasználásával újraalkotott süket, vak és néma Leninekként. Ezek a fanatikus diktátorok valóban nem voltak kíváncsiak a valóságra, hiszen a saját utópiájukban élnek – értelmezte a műveket.
A kiállításon látható Lenin-mellszobrok nagyobbak, mint a Sztálin-büsztök – mutatott rá a főigazgató, hozzátéve: az igazi ősgonosz Lenin volt, Sztálin a gyakorlat embereként az ő rémálmát valósította meg.
Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója felidézte, hogy a szocializmust építő Szovjet-Oroszország, majd később a Szovjetunió hét évtizeden keresztül kísérletezett az új társadalom felépítésével. A megvalósult szovjet modell az első pillanattól az utolsóig totális diktatúra volt, stabilitását a terror biztosította. Ígéretei ellenére sem bőséget, sem testvériséget, sem szabadságot nem hozott, ám világszerte több mint százmillió ember életét követelte – foglalta össze a múltat.
A kiállítás címe Martin Malia amerikai történész kommunizmusról írott szavait idézi. Ő az, aki egyebek mellett arra hívja föl a figyelmet, milyen kevéssé feldogozott a kommunizmus rettenete. Azt gondolhatnánk, írja, hogy a modern történészek jelentős része dolgozik azon, hogy megmagyarázza, miért növekedett a kommunizmus hatalma oly sokáig, mielőtt összeomlott volna, mint egy kártyavár.
Meglepő módon azonban több mint nyolcvan évvel 1917 után a marxizmus–leninizmus által felvetett nagy kérdések alaposabb vizsgálata még alig kezdődött meg.
Így lehetséges az – visszaadva a szót Fekete Rajmundnak –, hogy miközben
Lenin csaknem száz, Sztálin éppen nyolcvan éve halott, a kommunizmus szelleme azonban nem teljesen az.
Böszörményi-Nagy Gergely, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapítványi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Sam Havadtoy még akkor sem tudott elszakadni a magyarságától, amikor ezt, távol Magyarországtól, megpróbálta. Van azonban egyvalami, amiben nem karakteresen magyar: az örökös derű – fogalmazott.
Sam Havadtoy felidézte, hogy a kiállítás anyaga tíz év alatt készült el, először a Lenin-, majd a Sztálin-büsztök, végül a tárlaton látható két festmény. Ezek történetéről szólva elmondta, hogy Oroszországban néhány éve, amikor Vlagyiszlav Izmailovics 1924-ben Leninről festett portréját készültek restaurálni, a vászon túloldalán rábukkantak Ilja Galkin II. Miklós cárról korábban festett portréjára. Sam Havadtoy mindkét alkotást, immár külön vásznakon, újraalkotta saját jellegzetes stílusában, az orosz történelem két nevezetes alakjának így a csipke nyújt hátteret.
Mint a Terror Háza Múzeum közölte, a kiállításon látható három Lenin-büszt a művész adományaként az intézmény tulajdonába került.
Borítókép: Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel) amerikai–magyar képzőművész a Nagy bűntetthez nagy eszme kell! című időszaki kiállításának megnyitóján (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
