Nemcsak hirdette a magyar kultúrát, hanem művelte is azt

Ma délután avatják fel Kerényi Imre síremlékét a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen a művész halálának ötödik évfordulójának alkalmával. Az alkotó nem csupán színházi rendezőként vált halhatatlanná, a politikai véleményét is mindig nyíltan vállalta, az ellenzéki támadásokat pedig emelt fővel viselte.

Budapest, 2014. június 4. A lap producereként említett Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a Magyar Krónika közéleti kulturális havilap első lapszámának bemutatóján a Demokrata című hetilap budapesti, Andrássy úti szerkesztőségében 2014. június 4-én. MTI Fotó: Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Rendkívüli művész és példás hazafi, a magyar kultúra fáradhatatlan harcosa

 – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök Kerényi Imre temetésén 2008-ban, majd hozzátette: a Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező nemcsak tudta és hirdette, hogy a magyar kultúra tart meg minket, hanem művelte is azt, miközben megalkuvás nélküli magyar színházat csinált.

Kerényi Imre Fotó: Kallos Bea

Kerényi Imre 1943. szeptember 28-án Csopakon született, 1966-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett színház-rendezői diplomát Marton Endre osztályában, ugyanettől az évtől kezdve a Madách Színház rendezőjeként dolgozott, 1989 és 2004 között pedig az intézmény igazgatója és művészeti vezetője volt.

1978-tól 1980-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője, 1980 és 1989 között a Népszínház, 1983-tól 1989-ig pedig a Nemzeti Színház rendezője volt.

Művészeti ars poeticáját egyszer úgy foglalta össze, hogy

én színházat akarok játszani, hogy a közönségnek élvezete legyen. Nem leterhelni szeretném őket, inkább elvarázsolni.

A legnagyobb rendezői sikere a népi hagyományokra, sok száz éves kultúránkra alapozott Csíksomlyói passió volt, a darabot Ausztriában, Lengyelországban, Olaszországban, Németországban, valamint Franciaországban is bemutatták, illetve 2018-ban Csíksomlyón is, ezt azonban már nem élhette meg.

Az ő nevéhez fűződik az István, a király című rockopera 1985-ben bemutatott színpadi változata is, de Szörényi Levente másik szerzeményét, a Fehér Annát is feldolgozta 1988-ban, valamint új megközelítésben állította színpadra a Magyar Elektrát 1984-ben. A kiváló rendezéseit hosszasan lehetne sorolni, a János király (1983-1984), a Lear király (1991), az 1993-tól többször is színpadra állított Bánk bán, valamint az Amadeus (1993), a Stuart Mária (1994), a Hegedűs a háztetőn (1996), a Székelyfonó (1998), Az ember tragédiája (1999), a Mirandolina (2001), az Egy pohár víz (2004), az Édes fiaim (2005), az Úri muri (2007) és a Kései találkozás (2010) mind a pályájának kiemelkedő momentumai.

Miként nemrég Balatoni Mónika, egykori munkatársa volt, a Madách Színház dramaturgja, rendezője, egy készülő Kerényi-kötet szerzője fogalmazott, 

éppen azt a lelkesedést tudta átadni, ami a színház jelentett számára: a színház erejébe vetett hitet, precizitást, óriási munkabírást és kitartást, amit hordozott.

Az oktatói pályája szintén kiemelkedő, 1968-tól 2010-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanított.

Pályája során rangos díjakkal tüntették ki: 1977-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1981-ben érdemes művésznek választották, 1988-ban a Magyar Művészetért Díjat vehette át, 2002-ben pedig Kossuth-díjat kapott a magyar színházművészetben játszott meghatározó szerepéért, iskolateremtő rendezői munkásságáért, kiemelkedő színházvezetői és művészetpedagógiai tevékenységéért.

A társadalmi és a politikai szerepvállalás egész életén át végigkísérte. Különböző tisztségeket töltött be a Magyar Színházművészek Szövetségében, 1997-2001 között a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja volt. Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP), de 1989-ben már az általa is alapított Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját képviselte az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, a televíziós bizottságban és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások plenáris ülésein. 1988–92 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) tagja volt, a párt országos választmányába is beválasztották, 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. Az MDF-ből való kilépése után részt vett a Demokratikus Charta tüntetésein.

Miként Orbán Viktor a gyászbeszédében fogalmazott, egy teljes színházi életművel a háta mögött igazán 2002-ben lépett a magyar közélet szorítójába, igazságtalan támadások céltáblája lett, de felemelt fejjel fogadta azokat. Amikor ugyanis az említett évben kiállt a választásokat elvesztő Fidesz mellett, a Budapesti Színigazgatók Egyesületének tagjai kinyilvánították nemtetszésüket, és kijelentették, hogy Kerényi Imrével a továbbiakban semmilyen formában nem kívántak együtt dolgozni, a levelet mások mellett Jordán Tamás, Marton László és Zsámbéki Gábor is aláírta.

Makovecz Imre mellett ugyancsak 2002-től a polgári körök mozgalmának szellemi vezére lett, 2011 és 2018 között a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott volt.

Mindemellett Kerényi Imre volt a magyar értékekre fókuszáló havilap, a Magyar Krónika megálmodója, de ő indította el 2012-ben a magyar írott kultúra legjavát rendszerező Nemzeti könyvtár sorozatot is.

Életének 75. évében, 2018 augusztus 11-én családja körében hunyt el.

Csütörtök délután halálnak ötödik évfordulóján a Kerényi család és a Nemzeti Örökség Intézete a művész síremlékének felavatása alkalmából megemlékezést tart a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen. Az eseményen beszédet mond Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Nemcsák Károly, Jászai Mari-díjas színművész, a József Attila Színház igazgatója, a síremléket megáldja Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök. 

Borítókép: Kerényi Imre (Fotó: Máthé Zoltán)