Petőfi Sándor szerelmese volt a színháznak – és a színésznőknek is. Számtalan versét ihlette ez a világ, amely már diákként magával ragadta. Shakespeare-darabot fordított, drámákat és színibírálatokat írt, de karakterszínészként is bemutatkozott különböző vándortársulatoknál, sőt a Pesti Magyar Színház házi statisztája és színlapkihordója is volt. A költő születésének kétszázadik évfordulója előtt tisztelgő kiállítás a reformkorban gyökerező hivatásos magyar nyelvű színjátszás kezdeteit, a Liliomfi és a Déryné című filmekből is ismert vándor színjátszótársulatok időszakát, valamint az első állandó, magyar nyelvű színházak megszületését mutatja be.
A magyar dráma napján tartott tárlatvezetésen – amelyen jelen volt többek között Antal Zsolt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is –
Győrei Zsolt számtalan izgalmas háttér-információval, érdekes történettel, jókedvre derítő anekdotával és korabeli visszaemlékezésekből idézett szövegrészletekkel tette teljesebbé a tárlat által nyújtott élményt.
Az első teremben a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kezdeteinek első játszóhelyeit és társulatait ismerhetjük meg. A Kelemen László által vezetett, 1790 októberében bemutatkozó társulatnak még nem volt saját játszóhelye. Először a Várszínházban, majd a pesti városfal egyik bástyájában, a Rondellában léptek fel. Emellett játszottak az adottságai miatt csak nyári színjátszásra alkalmas Reischl-házban és a Hacker-szálában, Hacker József ácsmester fogadónak épült házában is. Előbbinek a makettjét, utóbbinak pedig a kilincsét megcsodálhatják a kiállítás látogatói. Ugyancsak az első teremben látható számos korabeli, több száz éves plakát és dokumentum, és itt ismerhetjük meg ennek az időszaknak a legjelentősebb színészeit, többek között Déryné Széppataki Rózát, Kántorné Engelhardt Annát, Rehákné Moór Annát és Szentpétery Zsigmondot.
A vidéki magyar városokban – Kassán, Kolozsváron, Balatonfüreden és Miskolcon – megépült magyar játszóhelyeket megidéző plakátok, makettek és egyéb emléktárgyak megcsodálása mellett a Pesti Német Színházat is megismerhetik a látogatók. Győrei Zsolt tárlatvezetését hallgatva mindez megelevenedett és további izgalmas részletinformációkkal vált gazdagabbá.
A második teremben egy vándortársulat színpadát és díszletfüggönyeit csodálhatjuk meg, amelyeket Mira János díszlettervező korabeli leírások alapján rekonstruált. A mozgatható díszletfüggönyöket, sőt a teremben lévő, mennydörgés, szél és eső hanghatását megidéző színpadi gépezetet is kipróbálhatják az érdeklődők.
A Balog István által vezetett vándortársulat emlékét őrző dokumentumok – szövegkönyvek, színlapok – is ebben a teremben láthatók. A tárlatvezetésen Győrei Zsolt egyebek közt azt is elmondta, hogy a kulisszapárok mennyisége határozta meg egy-egy színpad rangját. A három kulisszapárral rendelkező színpadok még szegényesnek számítottak, a négy kulisszapár már tűrhetőnek, míg az öt kifejezetten rangosnak számított. Korabeli visszaemlékezésekből – Pály Elek színész, operaénekes, illetve Balog István színházigazgató írásait idézve – Győrei Zsolt abba is beavatott bennünket, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie akkoriban egy színésznek, illetve hogy milyen külsőségekhez – szigorúan meghatározott mozdulatokhoz és pózokhoz – kötötték az érzelmek színpadi megjelenítését. Ma már mindez mosolyt csalna az emberek arcára.
