Petőfi Sándor szerelmese volt a színháznak – és a színésznőknek is. Számtalan versét ihlette ez a világ, amely már diákként magával ragadta. Shakespeare-darabot fordított, drámákat és színibírálatokat írt, de karakterszínészként is bemutatkozott különböző vándortársulatoknál, sőt a Pesti Magyar Színház házi statisztája és színlapkihordója is volt. A költő születésének kétszázadik évfordulója előtt tisztelgő kiállítás a reformkorban gyökerező hivatásos magyar nyelvű színjátszás kezdeteit, a Liliomfi és a Déryné című filmekből is ismert vándor színjátszótársulatok időszakát, valamint az első állandó, magyar nyelvű színházak megszületését mutatja be.
A magyar dráma napján tartott tárlatvezetésen – amelyen jelen volt többek között Antal Zsolt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is –
Győrei Zsolt számtalan izgalmas háttér-információval, érdekes történettel, jókedvre derítő anekdotával és korabeli visszaemlékezésekből idézett szövegrészletekkel tette teljesebbé a tárlat által nyújtott élményt.
Az első teremben a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kezdeteinek első játszóhelyeit és társulatait ismerhetjük meg. A Kelemen László által vezetett, 1790 októberében bemutatkozó társulatnak még nem volt saját játszóhelye. Először a Várszínházban, majd a pesti városfal egyik bástyájában, a Rondellában léptek fel. Emellett játszottak az adottságai miatt csak nyári színjátszásra alkalmas Reischl-házban és a Hacker-szálában, Hacker József ácsmester fogadónak épült házában is. Előbbinek a makettjét, utóbbinak pedig a kilincsét megcsodálhatják a kiállítás látogatói. Ugyancsak az első teremben látható számos korabeli, több száz éves plakát és dokumentum, és itt ismerhetjük meg ennek az időszaknak a legjelentősebb színészeit, többek között Déryné Széppataki Rózát, Kántorné Engelhardt Annát, Rehákné Moór Annát és Szentpétery Zsigmondot.
A vidéki magyar városokban – Kassán, Kolozsváron, Balatonfüreden és Miskolcon – megépült magyar játszóhelyeket megidéző plakátok, makettek és egyéb emléktárgyak megcsodálása mellett a Pesti Német Színházat is megismerhetik a látogatók. Győrei Zsolt tárlatvezetését hallgatva mindez megelevenedett és további izgalmas részletinformációkkal vált gazdagabbá.
A második teremben egy vándortársulat színpadát és díszletfüggönyeit csodálhatjuk meg, amelyeket Mira János díszlettervező korabeli leírások alapján rekonstruált. A mozgatható díszletfüggönyöket, sőt a teremben lévő, mennydörgés, szél és eső hanghatását megidéző színpadi gépezetet is kipróbálhatják az érdeklődők.
A Balog István által vezetett vándortársulat emlékét őrző dokumentumok – szövegkönyvek, színlapok – is ebben a teremben láthatók. A tárlatvezetésen Győrei Zsolt egyebek közt azt is elmondta, hogy a kulisszapárok mennyisége határozta meg egy-egy színpad rangját. A három kulisszapárral rendelkező színpadok még szegényesnek számítottak, a négy kulisszapár már tűrhetőnek, míg az öt kifejezetten rangosnak számított. Korabeli visszaemlékezésekből – Pály Elek színész, operaénekes, illetve Balog István színházigazgató írásait idézve – Győrei Zsolt abba is beavatott bennünket, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie akkoriban egy színésznek, illetve hogy milyen külsőségekhez – szigorúan meghatározott mozdulatokhoz és pózokhoz – kötötték az érzelmek színpadi megjelenítését. Ma már mindez mosolyt csalna az emberek arcára.
A harmadik terem az első állandó magyar színháznak, az 1837. augusztus 22-én megnyílt Pesti Magyar Színháznak állít emléket. Az intézet első igazgatója Bajza József volt, a társulat pedig főleg egykori vándorszínészekből, többek között Egressy Gáborból, Megyeri Károlyból, Szigligeti Edéből, Lendvay Mártonból, Lendvayné Hivatal Anikóból, Laborfalvy Rózából állt. Petőfi Sándor színikritikáinak meghallgatása és a korabeli dokumentumok megtekintése mellett az említett művészek dagerrotípiáit és személyes tárgyait is megcsodálhatjuk a terembe lépve.
Győrei Zsolt a tárlatvezetésen számos izgalmas történetet megosztott Petőfi Sándor színésznők – köztük Prielle Kornélia, Szathmáryné Farkas Lujza, Lendvayné Hivatal Anikó és De Caux Mimi – felé irányuló heves érzelmeiről, melyeket gyakran versben is megfogalmazott.
De korabeli dokumentumokat felidézve könnyebben elképzelhettük a Pesti Magyar Színház épülete által nyújtott pompás látványt, illetve megismerhettük annak a 70 tételes törvénykönyvnek néhány részletét is, amely az addig teljesen szabadon működő társulatokat egységes szabályrendszer szerinti működésre kötelezte. A színészek kis, közepes és nagy, a fizetésük megvonását eredményező büntetésekre számíthattak, ha nem tartották be az előírásokat, amelyek értelmében egyebek mellett nem tarthattak igényt kizárólagos szerepkörökre, havonta legalább három prózai szerepet be kellett tanulniuk, és kisebb szerepeket akár a játék napján is rájuk oszthattak.
A negyedik teremben egy, a Liliomfi című filmből is ismerős echós szekér látható, az egykori vándortársulatok jelmezeivel, kellékeivel és díszleteivel megpakolva. Ugyancsak itt van rá lehetőségünk, hogy mai színészek tolmácsolásában felvételről meghallgassuk a Petőfi korabeli színészek feljegyzéseit a vándorszínészek életmódjának kihívásairól. Emellett film- és előadásrészletek által megelevenedik előttünk néhány jelenet egyebek mellett Petőfi Sándor egyetlen drámájából, a Tigris és hiénából is. Ebben a teremben az egykori színész, Szuper Károly naplójából idézett részletekből feltárul előttünk Petőfi 1841–1843 közötti kalandos utazása is a vándortársulatokkal, Tolna megyétől egészen Debrecenig. Szuper Károly alakját Győrei Zsolt a tárlatvezetés során egy általa Schlachtovszky Csabával közösen írt dráma részletének felolvasásával is megidézte. A Bolygó király című, kétszereplős mű 1848. március 15-ének estéjét jeleníti meg, amikor Szuper Károly majdnem színpadra léphetett a Pesti Magyar Színházban. A sérülést szenvedő Bartha János helyett ő játszotta volna II. Endrét a Bánk bánban, azonban éppen a színpadra lépése előtt szakadt félbe az előadás. A szerzőpáros művének részletéből kiderül, mit érezhetett azon az estén a vándorszínész.
A páratlan élményt nyújtó kiállítás december 31-ig megtekinthető a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Borítókép: Győrei Zsolt számos izgalmas információval és történettel egészítette ki a tárlat nyújtotta élményt (Fotó: Kurucz Árpád)
