A harmadik terem az első állandó magyar színháznak, az 1837. augusztus 22-én megnyílt Pesti Magyar Színháznak állít emléket. Az intézet első igazgatója Bajza József volt, a társulat pedig főleg egykori vándorszínészekből, többek között Egressy Gáborból, Megyeri Károlyból, Szigligeti Edéből, Lendvay Mártonból, Lendvayné Hivatal Anikóból, Laborfalvy Rózából állt. Petőfi Sándor színikritikáinak meghallgatása és a korabeli dokumentumok megtekintése mellett az említett művészek dagerrotípiáit és személyes tárgyait is megcsodálhatjuk a terembe lépve.
Győrei Zsolt a tárlatvezetésen számos izgalmas történetet megosztott Petőfi Sándor színésznők – köztük Prielle Kornélia, Szathmáryné Farkas Lujza, Lendvayné Hivatal Anikó és De Caux Mimi – felé irányuló heves érzelmeiről, melyeket gyakran versben is megfogalmazott.
De korabeli dokumentumokat felidézve könnyebben elképzelhettük a Pesti Magyar Színház épülete által nyújtott pompás látványt, illetve megismerhettük annak a 70 tételes törvénykönyvnek néhány részletét is, amely az addig teljesen szabadon működő társulatokat egységes szabályrendszer szerinti működésre kötelezte. A színészek kis, közepes és nagy, a fizetésük megvonását eredményező büntetésekre számíthattak, ha nem tartották be az előírásokat, amelyek értelmében egyebek mellett nem tarthattak igényt kizárólagos szerepkörökre, havonta legalább három prózai szerepet be kellett tanulniuk, és kisebb szerepeket akár a játék napján is rájuk oszthattak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!