– A hazai zenés színházi élet kiemelkedő tehetsége, számos musical- és operettszerepben bizonyított már, most mégis új szerepkörben ismerhettük meg a Legendás Mátyás kapcsán. Hogy találta meg a kreatívproduceri feladat?
– Voltaképpen engem a színházcsinálás minden egyes részlete érdekel, és úgy érzem, van már annyi színházi tapasztalatom, hogy több folyamatot összefogva egy produkció mögé tudjak állni. Ezért amikor Pányik Tamás rendező és Kerényi Tünde Sára író megkeresett, hogy segítsem a munkát, örömmel vállaltam. A próbafolyamat az én szempontomból nagyon összetett volt, mert együtt kellett dolgoznom a rendezővel, az íróval, a dramaturggal, a tervezőkkel, át kellett látnom az egész folyamatot, azaz az elejétől a végéig figyelemmel kellett kísérnem egy produkciót, de úgy, hogy amennyire lehet, objektív tudjak maradni. Ez egy rendkívül izgalmas utazás volt, hiszen egy új darab születésének lehettünk a részesei.
– Milyen Mátyás királlyal találkozhatnak a nézők?
– Mátyás királyról alapvetően mindenkinek a mesék jutnak az eszébe, és Magyarországon az igazságos Mátyás alakja él az emberekben, az a vezető, aki a népe közé ment. Azonban kevesen tudnak arról, hogy az uralkodó erős hadvezér volt, grandiózus tervekkel, amelyek egy részét meg is valósította. Volt olyan időszak, amikor a nép kifejezetten zsarnoknak tartotta, hiszen rengeteg adót vetett ki, hogy a törököktől megvédje az országot és fenntartsa a Fekete Sereget. A halálát követően aztán fontosabb lett az ellenségtől való félelem, és jól jött a katonák védelme, ekkor már elkezdték értékelni az intézkedéseket és a volt királyt. A címszereplő ezen oldalát is szeretnénk bemutatni, vagyis azt, hogy egy sokkal nagyobb nemzetben gondolkodott annál, mint ami Magyarország akkor volt.
– A történet szerint három vándor mesél Mátyásról. Mi a különlegessége ennek a szerkezeti felépítésnek?
– A három vándor feladata, hogy választ keressen a múlt történeteiben a jelen gondjaira, és Mátyás életén keresztül mi, nézők többet tudjunk meg a máról és magunkról. Egy keretjátékba, azaz szertartásjátékba építettük be a király életének elbeszélését, amelyben azt fejtegetjük, hogy mi történik akkor, amikor a mese főhőse egyszer csak öntudatra ébred. Az emberi jellemét emeljük ki, és sokkal árnyaltabban mutatjuk meg az érzelmes oldalát, a szerelmi oldalát – hiszen musicalről beszélünk –, a vágyait és azt is, hogy ha tehetné, mit csinálna másként. Közben a vándorok is ki-kilépnek az eredeti szerepükből, hogy bizonyos jelenetekben partnerei lehessenek Mátyásnak.
– Ki a darab célközönsége?
– A célcsoport meghatározásánál két szempontot vettünk figyelembe. Az egyik, hogy a fiatalságnak szóljon, a másik, hogy bárhol játszani tudjuk. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy meseelőadás Mátyás királyról, tehát főleg a tizenéves, illetve felnőtt korosztálynak szóló előadást készítettünk, ugyanakkor mindenképp lényegesnek tartottuk, hogy beilleszthető legyen a különböző ifjúsági programokba. A díszlet is alkalmazkodik a történethez, az utaztatáshoz, de mivel ez egy szertartásjáték keretein belül zajlik egyszerre, korhű és szimbolikus is lesz.
– Musicalről van szó, tehát döntő szerepe van a zenének. Milyen zenei világot álmodott meg az előadáshoz Mester Dávid?
– Különböző stílusú, ám mégis egységes hangzású dalok váltják egymást, melyeket zongorakísérettel hallhat a közönség. Az, hogy nem nagy zenekarral dolgozunk, hanem egyetlen hangszer adja a zenei aláfestést, szintén tudatos döntés volt, úgy gondoljuk, hogy a zongora önmagában különleges miliőt kölcsönöz majd a jeleneteknek. A darab szereplői – Cseh Dávid Péter, Széles Flóra, Frankó Tünde és Földes Tamás – ezenfelül a játszott karaktereknek megfelelő melódiákat kaptak, Frankó Tündének például operai minőségű zenét írt Dávid, ami egy hihetetlenül izgalmas részlete az egész műnek.
– Az előadást a 2023 áprilisában elhunyt Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas díszlet- és jelmeztervező emlékére ajánlják. Milyen kapcsolat fűzi az alkotócsapatot Gyarmathy Ágneshez?
– Pányik Tamás rendező és Ági néni között nagyon belsőséges viszony volt, és Ági néninek a kezdetektől fogva nagyon tetszett a darab ötlete. Olyannyira, hogy ő szerette volna az előadás látványvilágát megtervezni. Végül a halála miatt sajnos ez nem valósulhatott meg, azonban egykori tanítványa, Rákay Tamás vállalta a feladatot. Ez nagyon megtisztelő, mi pedig szerettünk volna a mesternek méltó és maradandó emléket állítani, nemcsak az produkcióval, hanem azzal is, hogy a 6Színbe érkező nézők megnézhetik az eredeti, kezdeti terveket. Ez a bemutatón megvalósulhatott, és bízunk benne, hogy ez a minikiállítás visszatérhet még a további előadások alkalmával.
