Az általam megtekintett előadás felnőtt főszerepeit, Hosszút és Évát Pásztor Ádám és Jenes Kitti alakították. A kölcsönös, azonnal megszülető vonzalom után fokozatosan épült ki a köztük lévő bizalom és kötelék. Játékukkal lépésről lépésre nyíltak meg és közeledtek egymás felé.
Jenes Kitti alakításában Suhancként jól ötvözte egymással a fiúnak öltözött, bántalmazott lány fájdalmait, sérelmeit, meg-megcsillantva az Évában szunnyadó anyai ösztönöket is. A Pásztor Ádám által életre keltett Hosszú személyisége fokozatosan vált egyre inkább felnőtt, másokért felelősséget vállaló férfivá. A darab végéhez közeledve elhangzó, a szerephez tartozó legjelentősebb dala is hasonlóképpen felépítve hangzott el.
Bár a magam részéről már az első néhány ütemnél is el tudtam volna képzelni valamivel több energiát, a dal végére Pásztor Ádám az általa közvetített energiákkal megérkezett oda, ahol szerintem Hosszú dalának szólnia kell. Elismerésre méltó, hogy a díszlet tetejének elérése és az erőkifejtés, amit a mászás igényelt, nem akadályozta, sőt segítette abban, hogy mind hangilag, mind színészi játékát tekintve kiteljesedjen.
Maga az említett monumentális, szinte állandó mozgásban lévő, jól kihasznált díszlet egyébként Csík György Jászai Mari-díjas díszlettervező munkáját dicséri. A megteremtett romos, kopár, széthullóban lévő világ érzetét keltő látvány is nagyban hozzájárult a többgenerációs közönség számára készült előadás hangulatának megteremtéséhez. Nem véletlenül vonzott a darab ezen az estén is a színházba nagyszülőket és unokákat egyaránt.
Borítókép: A darabban szereplő gyerekcsapat ügyessége, rátermettsége volt az előadás sikerének egyik fő oka (Fotó: Juhász Éva)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!