Az Utazó Parnasszus elnevezésű program kedden délután Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban ezt a koncepciót követve tartotta lapszámbemutatóját, ahol Jánosi Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő és Kégl Ildikó író, költő, a Magyar Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára beszélgetett az ünnepelttel. Mint ahogy az esten elhangzott, Serfőző Simon az észak-alföldi Zagyvarékasról származik, s életművének jelentős részében a lokális közösség mindennapjairól, a magyar tanyavilág sajátosságairól tudósít, dokumentarista pontossággal.
A személyes tapasztalatok, élmények ihlette műveit olyan eszközökkel formálja meg, hogy azok egyetemes érvényűvé válnak. Műveiben megidézi gyermekkorát, a mezőgazdaság kollektivizálásának időszakát, és szinte szociografikus hűséggel mutatja be azt a légkört, amely nem pusztán adminisztratív, de kényszerítő eszközökkel vette rá a parasztokat, hogy adják be saját tulajdonú földjeiket a szövetkezetbe
— fogalmazott Kégl Ildikó. Jánosi Zoltán ugyancsak ezt a dokumentarista hűséget emelte ki, amely versnyelvének is meghatározó motívuma, mindemellett költészete társadalomelemző aspektusát hangsúlyozta. Mint mondta, a parasztság történelmi hányattatásait, majd a falvakat elhagyni kényszerülők, az otthontalanságot megélők sorskérdéseit emeli költészetébe. Versei a nemzeti megmaradás igénye felől megszólaló, tájköltészetbe hajló lét-és önértelmezések. Képekben gazdag verseiből ízelítőt kapott a miskolci közönség, majd Kardos Katalin előadásában részletek hangzottak el az önéletrajzi ihletésű, Gyerekidő című regényéből. A magyar tanya valóságát, kifosztását és az ott élők nyomorát összefüggéseiben bemutató történet az ötvenes években játszódik, s egy kisfiú szemszögéből, élményein át bontakozik ki. Az est során elhangzott, hogy a regény az életmű kiemelkedő darabja, egy anomáliákkal terhelt korszakot, a Rákosi-diktatúra nyomasztó atmoszféráját ábrázolja elevenen, részletgazdagon, hitelesen.
Serfőző Simon mindezekre reagálva úgy fogalmazott: – Az írónak az a dolga, hogy kimondja az igazságot, hogy megírja a kollektív sérelmeket, sérelmeinket. Így tudunk csak tenni valamit. Én a szavaim erejével tudok csak vigyázni erre a világra.
Arra a kérdésre, hogy min dolgozik jelenleg, a költő így válaszolt: – Nekem bőven lenne még mit megírnom. Örökös a hiányérzet bennem. Ráadásul újra és újra előkerül valami valóságdarab az emlékezetemből.
Borítókép: Kégl Ildikó író, költő, a Magyar Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára, Jánosi Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő, Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, drámaíró, Kardos Katalin előadóművész
