Az írás szerzője szerint a legpopulárisabb naplórészletek nyilvánvalóan a Harry Potterről szólóak lesznek, amelyek során Rickman szintén nem rejti véka alá a kételyeit, bírálatait.
A magyar olvasók számára a kötet egyik csúcspontja ugyanakkor bizonyára a magyarországi tartózkodásáról szóló rész lesz, amelyről rögtön az első oldalakon olvashatunk. A színész 1993-ban forgatta itt, nagyrészt Sopronban a Mesmer című filmet, amelynek operatőre Ragályi Elemér volt.
A napló ellentmondásos irodalmi műfaj, így olvasni is szokatlan – főleg olyankor, ha a szerző nem járult hozzá ehhez. Alapesetben ugyanis egy napló magánjellegű feljegyzéseket tartalmaz, amelyeket a szerző önmagának, esetleg a legközelebbi hozzátartozóinak szán. Naplót olvasni olyan, mint belesni a kulcslyukon valakinek az életébe – az érzés még bizsergetőbb, ha titokban vagy a halála után tesszük. Melléje szegődünk a mindennapjaiban, ismerősei az ismerőseinkké válnak, problémái és örömei a mi problémáinkká és örömeinkké. Olyan gondolatokat olvashatunk, amelyeket talán önmaga előtt is szégyellt és nem biztos, hogy a nyilvánosság előtt is vállalt volna. Vannak persze, akik eleve a publikálás szándékával írnak naplót, ám a nyomok alapján Alan Rickman nem ilyen volt. Mégis megjelent az Őrülten, mélyen, és nem érződik kegyeletsértőnek: a kötet kimerítő utazás egy brit színész mindennapjaiba és művészi küzdelmeibe közel 600 oldalon keresztül
– osztja meg gondolatait Gyöngyösi Lilla, aki arra is emlékeztet, hogy sokféle napló létezik, ám egy olyan zárkózott, visszafogott életet élő közszereplőé, mint Alan Rickman, leginkább rövid, önmagának szánt emlékeztetőkből, gondolatfoszlányokból áll.
Események rögzítése, sérelmek kiadása, tömör véleményezése embereknek, műalkotásoknak, híreknek. Mint az előszóból kiderül, Rickman korábban is írt naplószerű jegyzeteket hol sűrűbben, hol ritkábban (a kötet végén ezekből is kapunk szemelvényeket), ám 1993-tól szinte a 2016-os haláláig vezetett rendszeresebben naplót: a papírboltban kapható határidőnaplókban egy napra egy oldal jutott. A színész hol kihasználta a rendelkezésére álló teret (grafikus végzettségű lévén olykor rajzokkal kombinálva), hol hetekig rá sem nézett a füzetekre. Így az Őrülten, mélyen korántsem ad napi beszámolót Rickman életéből: a kihagyások esetlegessége miatt egyes jelentéktelen folyamatokat részletekbe menően, lépésről-lépésre követhetünk, míg más – kívülállóként fontosabbnak tűnő – eseményekről csak utólag, félszavakból szerzünk tudomást, vagy akár úgy sem – olvashatjuk a kritikában.
Az írás teljes terjedelmében a filmtekercs.hu oldalon olvasható.
Borítókép: Alan Rickman naplója bepillantást enged a művész lelkébe és gondolataiba (Fotó: REUTERS/Mark Blinch)
