Gondoljunk csak Poe mester A kút és az inga című elbeszélésének éjszaka-leírására, amikor a főhős annyira sötétben tér magához, hogy elbizonytalanodik azt illetően is, hogy egyáltalán életben van-e még („Végre, a kétségbeesés vad elszántságával, gyorsan széttártam pilláimat. Tehát legrosszabb sejtelmeim valóra váltak. Az örök éj feketesége környezett. Lélegzet után kapkodtam. A sötétség ereje szinte rám nehezedett, és elfojtott. A levegő elviselhetetlenül sűrű volt”), és ebben a rémületes sötétben próbálja meg felmérni, hogy egyáltalán hol van, mekkora területű börtön foglya, és milyen csapdák, halálos veszedelmek lapulnak benne, lesnek rá… idézni kéne az egészet, a sűrű félelem sehol máshol nem tapasztalt leírása ez. Vagy – a tárgyalt könyvnél maradva – nézzék ezt a kis részt a Cthulhu hívásából: „A koromfekete nyílásból szinte tapintható sötétség áradt. Ez a feketeség nem a fény hiányából eredt; önnön létező volt, ott volt a belső falakon, amelyeknek világosabbnak kellett volna lenniük, füstfelhőként gomolygott elő börtönéből, eónok óta tartó fogságából, hogy tisztán láthatóan elsötétítse még a napot is ahogy hártyás szárnyai nehézkesen emelkedni kezdtek a zsugorodó égbolt felé.”
Mégis akadt művész, aki méltónak bizonyult, hogy megfesse a Lovecraft-megálmodta világot.
Esetünkben ő François Baranger, aki ezt a kötetet is illusztrálta. John Howe a következőket mondja róla a könyvhöz írt előszóban: „Nyilvánvaló, hogy Lovecraft istenei és világai dacolnak a konvenciókkal; hű illusztrálásukhoz el kell kerülni a hagyományos horror minden gyakori buktatóját, és egy kozmikusabb megközelítést kell választani. Ezen az úton indult el François Baranger, hogy felfedezze a mítosz feltáratlan mélységeit. Ügyesen elkerüli, hogy a megszokott felszínességgel bombázzon minket, felhagyva a könnyed klisékkel – tátongó szájak, amelyek közelednek a csápok közé szorult, sikoltozó emberek felé –, ehelyett a tér torzulásaira, a kötetlen léptékekre, valamint a távoli és alig megpillantható borzalmakra összpontosít, melyek túl kiterjedtek ahhoz, hogy felfogjuk.”
No és ezt a már-már művészeti albumszámba menő kötetet adta ki a Multiverzum Kiadó ötszáz darab (!) számozott (!) példányban, amelyet csak a kiadótól lehet megvásárolni.
Nem olcsó, de ahogy mondani szokták: a képzőművészetért és a jófajta, elgondolkodtató, univerzális léptékkel mért horrorért rajongó, igazi gyűjtő-rajongók könyvtárából nem hiányozhat. Jó szívvel ajánlom, maradandó élmény egy maradandó, már-már műtárgyértékű könyvben.
Borítókép: Howard Phillips Lovecraft (Fotó: wikimedia.org)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!