A hagyományos vinyl nagylemez tehát a maga idejében kimaradt, a GrundRecords kiadó azonban 2023-ban – és a huszonnegyedik órában – mindkét hanghordozó felületen, sőt digitális platformokon pótolta a hiányosságot. Rozgonyi Péter hangmérnöknek köszönhetően feljavított hanggal, a Nemzeti Filmintézet jóvoltából pedig bónuszként a Torta című felvétel eredetitől némileg eltérő, filmbeli verziójával. A ’93-as kiadványhoz képest a külcsín is jelentősen változott: Tőkés Zoltán az eredeti filmplakát felhasználásával, ha nem is gusztusosabb (a piros-lila színkombinációra nehéz lenne pozitív jelzőt találni), ám új borítót kapott.
Aki 1981-ben beült a moziba a Kopaszkutya című alkotásra, minden valószínűség szerint megveszekedett rockzene rajongó volt, nem is sejtve, hogy megkezdődött a kemény zenét érintő visszaszámlálás. Miközben a perifériára szorított Fekete Bárányoknak kikiáltott három formáció közül
a P. Mobil, illetve a Beatrice elkeseredett szélmalomharcát vívta a hanglemezgyárral, a Hobo Blues Band már egy évvel korábban felvehette debütáló nagylemezét.
S, ha nem tiltják be, a Kopaszkutya lett volna a következő. De – állítólag épp a Torta miatt – betiltották. A filmzene anyagából a Hosszúlábú asszonyt, a Kőbánya bluest, a Tetovált lányt, valamint az Enyém, tiéd miénket mindenesetre sikerült átmenteni a soron következő Oly sokáig voltunk lenn… albumra. Ez utóbbi Hobóval duettben, a többi Deák Bill Gyula nyers, erős, érdes-karcos orgánumával szólal meg.
A címadó Kopaszkutya inkább rock, mint blues harapós riffel, páros lábbal mellkason rúgó, mégis fülben maradó verzével és refrénnel, mára nemzedéki himnusszá lett. A két tradicionális amerikai blues, a már említett You Gotta Move (ebből csupán egy részlet hallható a lemezen) valamint a Tobacco Road magyarra fordítása több mint telitalálat. Ha zenéjében, hangszerelésében nem is (noha könnyen megjegyezhető), de mindenképp kiemelkedő az ominózus Torta, amelynek merész, áthallásos, odamondogató szövege nem csoda, ha kiverte a biztosítékot az illetékeseknél: „Egy kopasz bácsi ígérte, az ország egy szelet / És majd tortát eszik minden magyar gyerek”. Nem kevésbé meghökkentő és elgondolkodtató korrajz az elbeszélő stílusban, Hobo által énekelt Belladonna: „Lassított a vonat, a kalauz beszólt / Na, lányok, leszállás, ez mán itten Aszód!”. Vagy éppen Bill előadásában az Édes otthon, amely hamisítatlan kőbányai gettós életképet vázol fel a kocsma, a család, és a haza után sóvárgó disszidens családtag háromszögével. Elkeseredett, önostorozónak tűnő vallomás a Bunkó vagyok „Hamar megtanultam, mit is kell hát tennem / Hé, te, bunkó vagyok”. A Tetovált lány pedig korántsem a jelenlegi trendről, sokkal inkább az akkori börtönlakók, csibészek körében elterjedt „bőrvarrásról” szólt. Ami úgyszintén nem az elit budai kerületek polgáraira volt jellemző.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!