Sokáig élt Izraelben, a jeruzsálemi Héber Egyetem ösztöndíjasaként Kozma György író, dramaturg, fordító, aki felmenőit tekintve részben zsidó, de török, muszlim gyökereki is vannak.

Aggodalommal követi az eseményeket, de igyekszik egyensúlyt kialakítani önmagában a háború, az általános gyűlölködés, az antiszemita hangok megítélésében.
– Izrael nagyon kicsi, de a szimbolikus jelentősége nagy, a keleti hatalmak pedig abban érdekeltek, hogy fenntartsák a feszültséget, ami most, hosszabb, békés időszak után a háború kitörésével csúcsra hágott – mondta lapunknak.
– Annyira a fejünk felett zajló dolog a háború, és oly kicsik vagyunk az indítékainak és a kimenetelének megítéléséhez, hogy nem vagyunk képesek megoldani ezeket a problémákat – fogalmazott Kozma György író, amikor azzal kerestük meg, ossza meg velünk, hogyan látja az izraeli háborús helyzetet és milyen kapcsolatban áll kint élőkkel.
Úgy véli, hogy
az embernek a saját életében kell egyensúlyt tartania, nem papolni arról, hogy mi az igazság vagy mi lehet az igazság.
– Én ezeket a vitákat kikerülöm. Ha egy arab vagy muszlim ismerősömmel beszélek, nem mondom azt, hogy: neked nincs igazad és nem gondolom, hogy számára Izrael nem az elnyomás jelképe volna.
A jelenlegi tragédiák ellenére mégis úgy látja, hogy az arab lakosság többsége nem gyűlöli ma már olyan hevesen Izraelt.
Felnőttként tudtam meg, hogy zsidó rabbik voltak az őseim, de már előbb tudtam arról, hogy muszlim törökök is vannak a családomban
– mondta Kozma György, aki szerint Magyarországon könnyű megélni a zsidóságot. – Akárhogy is hallani arról, hogy vannak támadó hangvételű megszólalások zsidók ellen, ezek inkább különleges „rámozdulások”, a kilencven százaléka az embereknek nem foglalkozik ezzel a kérdéssel a mindennapok szintjén. Talán a filmes, filmírói múltamból is adódik az a fajta kíváncsiság, hogy én utána mentem a gyökereimnek. Amikor megtudtam, hogy ott van a vallás a családomban, akkor elmentem a jellemző helyszínekre. Egyik nagymamám segített nekem ennek az útnak a bejárásában.
Mindenütt vannak szélsőségesek, de nekem egy olyan belső egyensúlytartó technikát kellett magamban kifejlesztenem, hogy megértsem azt, ha a zsidókat nem szeretik,
esetleg utálják a szélsőséges muszlimok. Én úgy láttam, hogy a muszlimok között is meg lehetett találni a normális hangot – fogalmazott.