Csák János kulturális és innovációs miniszter a megnyitó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a 2009-es gazdasági világválság idején a The Economist című lap Madách Imre drámáját választotta meg a nyugati civilizáció legjobb modern kori parabolájának. Ebben az összeállításban Az ember tragédiája olyan műveket előzött meg, mint Goethe Faustja, Dante Isteni színjátéka vagy éppen Milton Elveszett paradicsoma.
Csák János arra is rámutatott, hogy Madách Imre a civilizációkritikusságával sok évtizeddel megelőzte Friedrich Nietzschét is.
A magyar író ráérzett nemcsak a korszellemre, hanem az emberi lét azon zűrzavaraira is, amelyeket csak a későbbi korok filozófusai, eszmetörténészei bizonyítottak. Kitért arra, hogy Madách szemléletében szerepet játszottak Platón, Arisztotelész munkái, de élénk figyelemmel fordult a felvilágosodás eszméi felé is. Egymás mellett élt benne az Isten, haza, család és a francia forradalom szabadság, testvériség, egyenlőség eszméje.
Csák János kiemelte, hogy Madách Imre és Jankovics Marcell, noha nem voltak filozófusok, mégis korszakalkotó, nagy gondolkodók voltak, akiknek munkássága meghatározó a későbbi nemzedékek életében is.
Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megválasztott elnöke a beszédében kiemelte, hogy noha más korban éltek, Madách Imre és Jankovics Marcell zseniális művészek voltak, akik képesek voltak a korokon átívelő eszmék szellemi összefoglalására, vizuális megjelenítésére. Kiemelte, hogy az MMA tiszteletbeli elnöke, Jankovics Marcell a rajzfilmjéért két évtizedig küzdött, amíg végül 2011-re elkészült a monumentális film, amely Madách Imre sziklaszilárd alapművére épült. Hangsúlyozta: az animációs filmben Jankovics Marcell szemén keresztül láthatjuk az emberi eszmék örökös változását.
Annak archetipikus képei, akárcsak az eredeti mű, egy korokon átívelő egységes alkotás
– mondta Turi Attila.
A kerekasztal-beszélgetésen Huszti Péter Kossuth-díjas színművész felelevenítette, hogy fiatal színészként Az ember tragédiáján keresztül érezte meg igazán a színház varázsát. Nagy ajándéknak tartotta a sorstól, hogy Ádám és Lucifer szerepét egyaránt eljátszhatta.
Orosz István animációs filmrendező pedig arról számolt be, hogy éppen a Huszti Péter főszereplésével készült, 1969-ben bemutatott tévéfilm volt rá nagy hatással.
Megemlékezett arról, hogy irodalomórákon is sokat foglalkoztak Madách drámájának értelmezésével. Kifejezetten az iránt érdeklődött, hogy mennyire tekinthető pesszimistának vagy éppen optimistának a mű. Illetve azzal, hogy mi lehetett az utolsó mondat jelentősége. Orosz István beszámolt arról is, hogy évtizedekkel később Jankovics Marcell mellett dolgozhatott együtt a rajzfilmváltozat megvalósításán.
Szemadám Gyögy Munkácsy-díjas festőművész emlékeztetett arra: Madách Imre sosem gondolta volna, hogy Az ember tragédiáját színpadra viszik. Amíg az Isteni színjáték vagy éppen a Faust papíron maradt, addig Madách halála után a Nemzeti Színház igazgatója, Paulay Ede színpadra állította a művet, amely azóta számos változatban kelt életre. Kiemelte, hogy az animációs film létrehozása ugyancsak kihívás volt. Mivel hosszú az eredeti mű is, így csak színenként tudtak pályázni az összesen 160 perces játékidő megvalósítására.
Borítókép: Madách Imre születésének 200. évfordulója előtt tisztelegtek a Magyar Művészeti Akadémián (Fotó: Polyák Attila)
