Október 8. Szent Lukács evangélista emléknapja, akihez nemcsak a harmadik evangélium megírását köti a katolikus hagyomány, hanem úgy tartja, hogy csodatévő képet is festett.
De hogyan is lett az orvos végzettségű Szent Lukácsból a festők védőszentje?
A keresztény hagyomány úgy tartja, a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött, Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázoló festményt maga Lukács festhette. A kép korát pontosan nem lehet meghatározni, mivel a középkorban több alkalommal is átfestették. A művészettörténészek többsége szerint a festmény nem származhat az I. századból, Lukács korából. Ennek ellenére a kép máig meghatározó, és nagy tiszteletnek örvend. Ehhez a Szűz Mária- és Jézus-ábrázoláshoz számos csodatévő történet is kapcsolódik. A VI. század végén, amikor pestisjárvány tombolt Rómában, Nagy Szent Gergely pápa a képet körmenetben hordozta végig a városon, imáiban kérvén a Szűzanyát, hogy szenvedésüknek vessen véget. A járvány ezután meg is szűnt.
2020. március 15-én, a koronavírus-járvány idején Ferenc pápa személyesen imádkozott e festmény előtt.
A középkorban számos kézműves céh választotta védőszentjéül Szent Lukács evangélistát. Ikonográfiai megjelölése a szárnyas bika, amely számos hazai középkori templomban is megtalálható. A Kárpát-medencei piktorok, mesteremberek is erősen kötődtek az egyetemes, keresztény hagyományokhoz. A hódoltság – és felszabadító háborúk – pusztítása után nem a festészet került a középpontba, hanem az ország újjáépítése. A XVIII. század végéig többnyire még nem voltak meg sem a személyi, sem pedig az anyagi feltételei a hazai festészet kibontakozásának. Ezzel magyarázható az is, hogy amíg Nyugat-Európában a polgárság már jelentős megrendelőként lépett elő, addig Magyarországon erre még sokáig kellett várni. Holott tehetségekben akkor sem volt hiány: gondoljunk csak Bogdány Jakabra, Stranover Tóbiásra vagy éppen Mányoki Ádámra.
A reformáció korával jelentős változások történtek a festészet területén is.
Fontos eszmei program lett, hogy létrejöjjön a nemzetközi szintű hazai festészet. A kor gondolkodói, hazafias érzelmű politikai döntéshozói nagy, nemzeti arcképcsoportot álmodtak meg, amely segít emlékeztetni nagyjainkra és azokra a történelmi eseményekre, amelyek végül elvezettek a modern nemzet kialakulásához. Ebben a törekvésben a hazai festők teljesítménye túlszárnyalt minden korábbi várakozást. Pár évtized alatt olyan európai rangú festők jelentek meg, mint például id. Markó Károly, Barabás Miklós, Borsos József, Orlai Petrich Soma, Madarász Viktor, Lotz Károly, Than Mór, Zichy Mihály, Munkácsy Mihály vagy éppen Szinyei Merse Pál. Még hosszan lehetne sorolni azokat a kiváló alkotókat, akik a magyar festészetet óriási magaslatokba emelték. A XX. század elején mindez a szárnyalás folytatódott, majd a két világháborút követő megtorpanás után ismét számos magyar alkotó került a nemzetközi figyelem fókuszába.
A magyar festészet napja
A 2000-es évek legelején Bayer Ilona, Bráda Tibor, Fabók Gyula, Szentgyörgyi József és Zsolnai Gábor kezdeményezésére jött létre a magyar festészet napja.
A civil kezdeményezésnek az volt a célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a kortárs alkotókra, képzőművészekre és azokra a művészeti csoportokra, akik és amelyek a hazai festészet megkerülhetetlen alakjai. A művészeti mozgalom kezdeményezése nyomán 2002-től ünneplik ezt a jeles napot.
A magyar festészet napja hamar jelentős társadalmi támogatottságban részesült. Évről évre egyre több és színvonalasabb programokkal várják ezen a napon a festészet szerelmeseit. Sőt az elmúlt években jellemzően egy egész hetes programsorozattal várják a látogatókat. Idén október elejétől számos programmal és képtárlátogatással várják a festészet szerelmeseit. Nemcsak a fővárosban, hanem az ország számos városában nyílnak ilyenkor exkluzív kiállítások, és más különleges programokkal is várják a látogatókat.
Borítókép: Szent Lukács evangélista (Fotó: AFP/Ghigo Roli)
