Részben már akkor lelkesedhettünk, amikor négy éve kiderült, hogy a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének része lett az impresszionisták egyik legnépszerűbb alkotója Fekvő női akt (Gabrielle) című, 1903-as alkotása. A vásárlás is különleges eseménynek számított, de az igazi kuriózumra, az első hazai Renoir-kiállításra mostanáig vártunk, melyre reményeink szerint többen, több alkalommal fognak ellátogatni. Mert a kérdés, hogy érdemes-e, fel sem merülhet.
Véleményem szerint egy képnek vonzónak, vidámnak és szépnek kell lennie, igen, szépnek! Elég ocsmány dolog van az életben, nem kell újakat gyártanunk.
A mondás a szépség előtt fejet hajtó francia mester, Pierre-August Renoir nevéhez fűződik, aki egyike a világ legismertebb és legnépszerűbb alkotóinak, és akinek látói képességeiről ez a tárlat is híven tanúskodik. A Renoir művészetét bemutató összefoglaló kiállítás azért kaphatta A festő és modelljei alcímet, mert az alkotó ember iránti mélységes érdeklődésére építették fel.
A Szépművészeti Múzeumnak sikerült számos nagy gyűjteményből, így például a Musée d’Orsay-ból és a Musée de l’Orangerie-ből képanyagot kölcsönözni, ugyanakkor a kiállított művek között grafikai munkák, akvarellek, metszetek és szobrok is helyet kaptak. Paul Perrin, a Musée d’Orsay igazgatója oly mértékben elégedett volt a Szépművészetiben tapasztaltakkal, hogy bevezetőjében megjegyezte, ez a legszebb Renoir-kiállítás, amit valaha látott. Baán László, az intézmény főigazgatója pedig külön hangsúlyozta, hogy a Fekvő akt (Gabrielle) megvásárlása után egyértelművé vált, hogy meg kell rendezni a hazánkban mérföldkőnek számító, első Renoir-életmű-kiállítást, s ezen több évig dolgoztak, míg végre megvalósult.
Időrendben haladhatunk, ha követni akarjuk a számunkra felkínált felfedezőutat, ám második alkalommal már érdemes kötetlenebb módon végigjárni a kiállítást, és csak engedni kell hatni a mintegy hetven műalkotás varázsát.
Renoir hatvan év alatt létrehozott művészetét az alkotásokon túl rövid tájékoztatókat olvasva, összegezve ismerhetjük meg, s az utolsó teremben még egy fekete-fehér kisfilmet is láthatunk a mesterrel a főszerepben. Ráadásként a Renoir művek magyar magángyűjteményekben szekció szöveges ismertetőjéből megtudhatjuk, hogy a XX. század elejének magyar műgyűjtői, azaz Kohner Adolf, Nemes Marcell, valamint Herzog Mór Lipót tulajdonában több Renoir-alkotás is volt, így az Henriot család vagy a Leány mellképe, mely utóbbi 1945-ben került a Szépművészeti Múzeumba.
Belépéskor az idős művész felnagyított fotója fogadja az érkezőket bal oldalt, jobbra fenn pedig egy idézet tőle: „Modell nélkül képtelen lennék festeni”. Alkotásain ottfelejtjük a szemünket, és talán azt is megértjük: ő így rögzítette magát az élethez, hogy a női modelljeit, portréi szereplőit, a fényeket a kerti úton vagy a zongorázó lányokat ugyanazzal a szeretettel ábrázolta. Még kacskaringós aláírása is könnyedségről tanúskodik. Megcsodálhatjuk gyermekei, felesége intim hangulatú képeit, érzéki és finom női aktjait, köztük a Torzó, napfényhatás című első félalakos festményét is, mely botrányt keltett, amikor 1876-ban a közönség elé került.
De velünk vannak a bálozó és ünneplő sokaságot bemutató, lendületes alkotások, A hinta fényjátékkal teli vászna vagy az egészen lenyűgöző színvilágú Ebéd után című csoportkompozíció is.
Renoir hatvanévnyi munkássága során az impresszionizmustól el is távolodott, azaz egy nagyobb alkotói válság után a klasszikusabb irányba haladt, s alkotásait az utolsó időszakban már csak tíz színből festette meg, így az utolsó, most is megtekinthető, 1919-es monumentális művét, a Fürdőzőket is.
