Krúdy Gyula megtestesítette a monarchiabeli bohém művészt, akinek kalandos élete önmagában is regények sokaságának adhatott témát.
Tudatosan kereste a kocsmákban, éttermekben a történeteket, a pletykákat, azokat a városi legendákat, amelyekből maga is ihletet meríthetett.
Élete a szépség és az öröm örökös hajszolásából állt. Ez az életélvezet és életszeretet visszaköszön írásain. Szindbád novelláiban a főhős Krúdy Gyula alakmása, alteregója, aki múltba történő utazásokat tesz. Az író ezáltal lett az emlékezőpróza megalakítója is. Ezek az utazások a nosztalgia és a melankólia érzetével nemcsak azt mutatják be, hogy az ember emlékei csalókák és töredékesek, hanem azt is, hogy az egykori boldogság elillan, bárhogy is keressük azt a régmúlt színterein vagy embereiben.
Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legsajátosabb és legtermékenyebb alkotójaként mégsem lehetett elégedett. Annak ellenére, hogy rengeteget írt és anyagilag is elismerték munkásságát, bohém életmódja fenntarthatatlannak bizonyult. Élete utolsó éveiben nélkülözve, megromlott egészségi állapotban nyomorgott. 1933. május 12-én mindössze 55 évesen hunyt el, de alig három és fél évtizedes alkotói pályájával is óriási irodalmi értéket hagyott maga után, amely máig felülmúlhatatlan.
Borítókép: Részlet a Huszárik Zoltán által rendezett Szindbád című filmből, 1971. (Forrás: Örökmozgó)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!