Törvénytelen gyermekként született, mivel apja ügyvéd, anyja pedig a család cselédlánya volt. Édesapja csak a tizedik gyermek megszületése után vehette feleségül szíve választottját, mivel a Krúdy család korábban nem fogadta el a rangon aluli házasságot.
Krúdy Gyula ezáltal a furcsa kettősség által ismerte a dzsentrik nagyvonalú, bohém életét, és járatos volt az alsóbb rétegek Magyarországán is, ahol a közelből látta a kisemberek nyomorát és szenvedését. Jól érezte magát Budapest legjobb módú éttermeiben és a patkányjárta tabáni füstös kiskocsmákban is. Nemcsak két társadalmat ismert, hanem két világ között élt: a valóság és az álom mezsgyéjén. A történelmi múlt és a mese, az észszerűség és az irracionalizmus egyaránt munkásságának fundamentuma, világa erre épült.
Fantáziadús írásai így gyakran mozognak a képzelet és a valóság keskeny határán.
Írásai tele vannak emlékekkel, álmokkal és olyan látomásokkal amelyek az avatott és ihletett művészek ajándéka.
Krúdy Gyula saját bevallása szerint mindig is írónak készült. Az érettségi évében megszökött, hogy Debrecenben újságíróként dolgozhasson, majd a család rendelte vissza Nyíregyházára, ahol végül befejezte tanulmányait. Óriási lendülettel készült az írói pályára, első regényét még az érettségi letétele előtt megírta. Később ugyancsak újságíróként próbált szerencsét. Debrecenben, Nagyváradon és Nyíregyházán is dolgozott szerkesztőségben, sőt volt újság, amelyet diáktársaival együtt maga alapított. Számos álnevén több ezer riportot, esszét és cikket hagyott hátra, amelyek felkutatása és kigyűjtése ma is komoly feladatot ad az irodalomtörténészeknek.
Számos írása ugyanis a mai napig megsárgult vidéki, helyi újságok lapjain lappang.
Alig volt húszéves, amikor megjelent első novelláskötete, amely megerősítette abban, hogy ezen a pályán kell maradnia. Első jelentős sikerét egy évtized múlva a Szindbád-novellák hozták meg neki. Az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi című regényével pedig országos ismeretségre tett szert. Krúdy Gyula sajátos életútja és irodalmi szocializációja kapcsán egyedi stílust és formavilágot épített fel. Minden munkája egy csak rá jellemző világban játszódik, ahol bármi megtörténhet. Krúdy látásmódját, témaválasztását a késő romantika és az impresszionizmus elemei járják át. Számos olyan témát is feldolgozott, amelyek korában kevésbé voltak népszerűek, ő mégis sikeresen tudott megszólalni a prózaírás minden területén.
Krúdy Gyula megtestesítette a monarchiabeli bohém művészt, akinek kalandos élete önmagában is regények sokaságának adhatott témát.
Tudatosan kereste a kocsmákban, éttermekben a történeteket, a pletykákat, azokat a városi legendákat, amelyekből maga is ihletet meríthetett.
Élete a szépség és az öröm örökös hajszolásából állt. Ez az életélvezet és életszeretet visszaköszön írásain. Szindbád novelláiban a főhős Krúdy Gyula alakmása, alteregója, aki múltba történő utazásokat tesz. Az író ezáltal lett az emlékezőpróza megalakítója is. Ezek az utazások a nosztalgia és a melankólia érzetével nemcsak azt mutatják be, hogy az ember emlékei csalókák és töredékesek, hanem azt is, hogy az egykori boldogság elillan, bárhogy is keressük azt a régmúlt színterein vagy embereiben.
Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legsajátosabb és legtermékenyebb alkotójaként mégsem lehetett elégedett. Annak ellenére, hogy rengeteget írt és anyagilag is elismerték munkásságát, bohém életmódja fenntarthatatlannak bizonyult. Élete utolsó éveiben nélkülözve, megromlott egészségi állapotban nyomorgott. 1933. május 12-én mindössze 55 évesen hunyt el, de alig három és fél évtizedes alkotói pályájával is óriási irodalmi értéket hagyott maga után, amely máig felülmúlhatatlan.
Borítókép: Részlet a Huszárik Zoltán által rendezett Szindbád című filmből, 1971. (Forrás: Örökmozgó)
