„Új formák után vágytam. Szerettem volna a szakrális színházi gyökereket kutatni, és valami annak megfelelő mai nyelvet találni. Így jutottam el egyelőre ezekhez a koncertszerű előadásokhoz” – mondta a Maszol.ro portálnak Vecsei H. Miklós arról, miért váltott tizenhárom év klasszikus színházi részvétel után más előadásmódra. Mint mondta, a színházban úgy érezte, hogy kezdenek elértéktelenedni a szavak. „Azok az igazságok, amiket a színpadról hirdetünk, nem élnek a valóságban, és talán mi sem hiszünk bennük annyira, amennyire kellene. Szerettem volna túljutni ezeket a szavakon” – árulta el a színész.
Az első, így született előadás a Csoóri Sándor életművére épülő Párbeszéd, sötétben volt, amellyel Magyarországon kívül Erdélyben is turnéztak. Mint mondta, a sikeren felbuzdulva együtt maradt a csapat, és Pilinszky életművén keresztül próbáltak meg szakrális színházi alapok keresztezésével létrehozni egy új előadást, ez lett a kocka kibontása.
Vecsei H. Miklós szerint
a színháznak alapvetően minden a tere és minden az eszköze. Ezt az alkotók hajlamosak elfelejteni, ő viszont igyekszik távol tartani magát a megszokásoktól, még akkor is, ha valóban úgy tűnik, hogy nincs új a nap alatt.
Hozzátette, rátaláltak egy olyan mesélési formára, ahol az adott alkotó élete átszövi az életművet. Így készítettek már előadást Aranyról és Petőfiről, József Attiláról, Csoóriról, Pilinszkyről, Nemes Nagy Ágnesről és most Cseh Tamásról is.
„A tavalyi évben pedig kezembe került Bérczes László beszélgetőkönyve Cseh Tamással, szinte végig könnybe lábadt szemmel olvastam, és tudtam, hogy szeretnék ebből előadást készíteni, mert pont arról beszél, amit én most nagyon hiányolok, és jó lenne egy kis alkotócsapattal összekapaszkodni a gondolatok és a dalok mentén” – mondta legutóbbi előadásukról Vecsei H. Miklós.
Borítókép: Vecsei H. Miklós (Fotó: Bach Máté)
