Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglévő dolgokat és az határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket és az érzelmeinket.
Ez az, ami az én munkásságom bármely szegmensét is tekintjük, hétről hétre, óráról órára is tetten érhető – mondja Bánföldi Zoltán festőművész a vele készült videóinterjúban, rövid portréfilmben.
A MANK szentendrei Régi Művésztelepén forgatott a művésszel a kultura.hu stábja.
Az utóbbi években a festészet és a fotó a két stabil művészeti láb, amiben kiteljesedik.
– Többféle énem van, és ezek az ének egymás hegyén-hátán állnak, és valahol a lelkem mélyén rendeződnek el. (...) Korszakokban gondolkozom.
A hágai akadémián a hét öt napján öt különböző tanár tanított: francia, német, angol és két holland mestertől többféle látásmódot kaptam ugyanarról a műről.
Ez egy erős presszió volt, hogy a valós személyiségemben tudjak kibontakozni – idézte fel a főiskolai éveket az alkotó.
Az emberiség múltja visszafelé tekerve. Ezt próbálom hol konkrétabb, hol absztraktabb formában kifejezni – mondta. Az izgatja, hogy mik lehetnek azok az információk, amik képi formát öltve kivetülnek belőle. A kvantumfizika jelen állása szerint a kvantumok lehetünk egyszerre két helyen. – Mi van akkor, ha én nemcsak itt és most vagyok, hanem valahol máshol is jelen van a tudatom, csak a kettő nem tud egymásról.
Elmondta, hogy a munkásságával kapcsolatos siker számára a közönséggel való találkozás, kapcsolat a közönséggel. Néhány éve tapasztalta meg egy megnyitón, hogy a nézők nemcsak vizuális párbeszédet folytattak a képekkel, hanem egy lelki együttállás is megtörtént.
Borítókép: A XXII. század Bánföldi Zoltán festménye (Forrás: kgaleria.hu)
