Miért egyedi és különleges terület a Polgár-Csőszhalom lelőhely? Ezen az emblematikus újkőkori helyszínen huszonöt éven át kutatott Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének professzora. A szakma és a lelőhely iránti elkötelezettsége okán a professzor komoly lépéssel biztosította a helyszín további kutathatóságát: a maga költségén megvásárolta a lelőhely központját magába foglaló földet. Végül pedig úgy döntött, hogy a területet a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozza. Az eseményen így fogalmazott:
Gyermekemnek tekintem ezt a helyet, és most úgy gondolom, itt lesz jó helye.
A régészeti kincsekben gazdag Felső-Tisza vidéki területen Raczky Pál összegzése szerint Délkelet- és Közép-Európa újkőkori építményhagyományai kapcsolódtak össze, azaz négyszáz-ötszáz év alatt alakult ki az itteni egyedülálló helyszín. Egy nagy újkőkori közösség több nemzedék gondozta települése állt itt, ahonnan számos épületmaradvány, sírlelet, használati és rituális tárgyak együttese, és különböző állatmaradványok is előkerültek. És bár az európai ősrégészeti kutatás már a XX. század eleje óta, azaz 1929 óta foglalkozott a helyszínnel, 1989 után újabb kutatások egészítették ki a korábbiakat, és sokkal többet is tudunk immár az emblematikus település mindennapjainak életéről.
Polgár-Csőszhalom nagy kiterjedésű (közel 76 hektár nagyságú) újkőkori lelőhelyének központja egy 70-75 méter átmérőjű domb, amely egymásra rétegződött települési maradványokból jött létre, és amelynek virágkora Kr. e. 5000 és 4500 közöttre tehető. Ez a különleges településtípus az úgynevezett tell. A halom sajátossága, hogy egykor többszörös körárokrendszer vette körül, amelyhez hasonlók a Dunántúlon és Közép-Európában voltak jellemzők ebben az időszakban. A tellek legészakibb példájaként említhető a polgári lelőhely.
A feltárt sajátos tárgyi emlékanyagot, amelyben egymástól eltérő területek (Dél-Alföld, Dunántúl) stíluselemei keverednek, csőszhalmi csoportnak nevezi a régészet. Polgár-Csőszhalom eddigi kutatásait és az emlékek bemutatását az ELTE Régészettudományi Intézete, a Déri Múzeum, a Museum für Vor-und Frühgeschichte (Frankfurt am Main), a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködése tette lehetővé.
Virágos Gábor főigazgató-helyettes köszöntője során így összegzett:
„A régészeti bemutatóhely a Magyar Nemzeti Múzeum archeo-parkjainak sorát gazdagítja, ahol nemcsak találkozni tudunk közönségünkkel, hanem tudományos kutatást is végzünk. Szeretnénk, hogy az egyetemi képzés oszlopos helyszíneként továbbra is funkcionáljon a lelőhely. A feltárt terület a kísérleti régészet helyszíneként is szolgálhat, így a neolitikus épületek és életmód tudományos rekonstrukciójára is alkalmasnak bizonyul majd.”
Borítókép: Raczky Pál professzor a lelőhely jelentőségéről beszél a sajtótájékoztatón (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum/György László)
