Nyomvonal

A régészeti lelőhelyek országos felderítésének újraindítását tervezi a Magyar­ Nemzeti Múzeum. Virágos Gábor főigazgató-helyettes kapott megbízást az MNM Nemzeti Régészeti Intézet felállítására, vagyis két korábbi­ intézmény egyesítésére.

Fotó: Teknős Miklós

– Változtatnak a fókuszon?

– Korábban az Audi, a BMW vagy a Mercedes gyár területén végeztünk akár millión felüli négyzetméteren régészeti kutatásokat, most több logisztikai, áruelosztó központ és ipari park fejlesztése zajlik. Továbbra is jellemző a gyorsforgalmi utak, autópályák építése és a vasútfejlesztés például a Budapest–Belgrád vonalon. Hozzánk tartoznak a kerékpárutak nyomvonalának régészeti értékmentésével kapcsolatos feladatok is. 

A régészeti szolgáltatások fenntartása mellett a jövőben nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a tudományos munkára. A Magyar Nemzeti Múze­um több mint 1300 régészeti terve között – a beruházásokhoz kapcsolódó régészeti megfigyeléseken túl – szerepelnek lelőhely-diagnosztikai vizsgálatok és tervásatások, amelyek érintik a magyar államisághoz és a nemzet történetéhez kapcsolódó lelőhelyeket. A régészeti feltárásra jogosult intézményekkel, a hazai múzeumi világgal összefogva a lehető legjobb szakmai partnerségre törekszünk.

– Hogyan lehet lépést tartani a megnövekedett számú feladatokkal?

– Elkerülhetetlen szükségszerűségről van szó: világversenyben kell helytállni egyre rövidebb időn belül és egyre szigorúbb feltételek között végezve az értékmentést. Ha szervezési hatékonyságnöveléssel vagy kapacitásbővítéssel már nem lehet versenyben maradni, akkor új technológiákat kell bevetni. Az utóbbi tíz-tizenöt év fejleménye az egyre újabb és újabb digitalizációs lelőhely-felderítési, illetve helyszíni dokumentációs technológiák térnyerése. 

Korábban a régészeti feltárás dokumentációja kézi rajzolással, több ember munkájaként állt össze – legfeljebb sci-fi kategóriába tartozhatott a ma használatos, műszeres felmérések digitalizációs feldolgozása. És nemcsak a dokumentálásnál látjuk hasznát az innovációnak, hanem a lelőhelyek felderítésénél is! 

Hagyományosan terepbejárások alkalmával derülhetett ki: hol helyezkedik el a lelőhely, és mekkora a kiterjedése? Ehhez képest ma általánosan elterjedt a műholdas felvételek analizálása vagy a LiDAR technológia használata. A LiDAR­ – a Light Detection and Ranging rövidítése, magyarul: lézeralapú távérzékelés – elvégzi a felületek feltérképezését, a földfelszín lézeres letapogatását. Negyedóra alatt precízen, milliméter-pontossággal kirajzolja a domborzatot.

– Ilyenkor nem zavar be a képbe a földfelszínt takaró növényzet?

– Azt digitálisan ki lehet vágni ezzel a technológiával, így mindaz, ami felszíni jelenségként régészetileg értelmezhető, láthatóvá is válik. Magyarország területén ilyenek a kurgánok vagy halomsírok, az árkok, a csatornák és a sáncok. Ugyanezzel a technológiával találják meg újabban Mexikóban, az őserdő közepén – egyébként teljesen megközelíthetetlen helyeken – a maja és azték indián kultúrákhoz tartozó városokat. 

Hatalmas piramistemplomokkal, lakónegyedekkel, központi terekkel. Az új technológia tehát megsokszorozza ismereteinket, ráadásul olyan helyszíneken, ahova lehetetlen volt eljutni a korábbi régészeti módszerekkel.

Borítókép: Virágos Gábor (Fotó: Teknős Miklós )