Tours-i Szent Márton 316 körül született Pannónia provinciában, Savariában, a mai Szombathely területén. Márton azonban nem a Kárpát-medencében, hanem Galliában élte le életének jelentősebb részét. Nem véletlen, hogy a mai Franciaország területén található Tours harmadik püspökévé is itt választották.
Márton Galliába kerülvén a római lovasság szolgálatában állt katonaként. Életéből a legközismertebb az az esemény, amikor huszonkét évesen egy koldussal találkozva kettévágta köpenyét és azt a nélkülözőnek adta. Az esemény után Jézus Krisztus megjelent álmában, amelynek hatására megkeresztelkedett: a keresztény vallás híve lett.
Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom
– ismerte fel. A katonaságot otthagyván Szent Hilár tanítványának szegődött. A keresztény hit őrzőjeként és gyarapítójaként Ligugé-ban kolostort alapított.
Mi köze Mártonnak a ludakhoz?
371-ben nem akárhogyan választották meg a kolostor alapítóját Tours – az akkori Caesarodunum – püspökének. Márton a legnagyobb szerénységgel és alázattal fordult a hívekhez és egyházi elöljárói felé egyaránt. Tiltakozott a püspökjelöltség és megválasztása ellen is, mivel nem tartotta magát a tisztségre méltónak.
A keresztény hiedelem szerint egy libaólban rejtőzött el, hogy ne tudják püspökké szentelni.
A megzavart libák azonban gágogásukkal elárulták Mártont, így ráleltek.
Szent Márton, a püspök
Márton püspöksége alatt jelentős hittérítő feladatokat látott el a mai Franciaország területén. Számos település tért meg prédikációi és példamutatása nyomán. Hosszú életéhez számos csoda, illetve megmagyarázatlan gyógyulás is kötődik. Emléke átjárta a középkori Európát, legfőképpen a francia területekét, ahol a XIX. század végén a Harmadik Francia Köztársaság védőszentjének hirdették.
Márton-napi népszokások
A Római Birodalomban november közepén – az ősz végével – megkezdődött a télre való felkészülés. A betakarítási munkákat befejezvén pazar lakomákat tartottak, és az új bort tartalmazó hordókat is csapra verték. A betakarítási ünnepségek tehát régóta az emberek mindennapjaihoz tartoztak. A Márton-napi szokások ezekre a hagyományokra épültek rá, mivel a szent népszerűsége a középkorban is töretlen volt.
A feudális, keresztény Európában Márton-napi lakomák formájában folytatódott a korábbi évszázadok őszbúcsúztató hagyománya.
Számos bált és kiadós étkezéssel összekötött ünnepet tartottak, illetve sok európai országban, így Magyarországon is munkatilalmi napnak számított Márton napja. Azaz nem volt szabad ezen a napon dolgozni, mert az a jövő évben szerencsétlenséget, üres kamrát jelentett.
