Izgalmas témákkal várta a nézőket a Kritika című tévéműsor legutóbbi adása

Az M5 csatorna Kritika című műsorának november 3-i adásában – amelynek többek között Lengyel Emese kulturális újságíró, lapunk munkatársa is vendége volt – egyebek mellett a Budapesti Operettszínház által a magyar operett napja alkalmából rendezett gáláról is beszélgettek a műsor készítői.

Forrás: M5 - Kritika

Amint az a műsorban is elhangzott, Kálmán Imre születésének, illetve Lehár Ferenc halálának napját, október 24-ét a szerzők iránti tiszteletből a magyar operett napjává nyilvánították. Az emléknapot a Budapesti Operettszínház művészei hagyományosan minden évben nagyszabású gálaműsorral ünneplik. A műsor vendégei – Szendy Szilvi színművész és Lengyel Emese kulturális újságíró, kultúrakutató – egyebek mellett arról is meséltek, hogy mennyit változott megszületése óta az operett műfaja. Szendy Szilvi véleménye szerint rengeteget, hiszen mint mondta, az avantgárd stílus, illetve a rendezői színházi koncepció nehezen egyeztethető össze egymással.

– Az operettjátszás színészcentrikus műfaj. Az említett két szerzőnek, Kálmán Imrének és Lehár Ferencnek nagyon-nagyon sokat köszönhetünk – emlékeztetett a művésznő. Lengyel Emese kulturális újságíró egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az operett műfaj megszületéséhez és fejlődéséhez szükség volt a fejlődő nagyvárosokra, hiszen ez egy városi, tömegkulturális műfaj.

A magyarországi operettjátszás szempontjából azt is érdemes megjegyeznünk, hogy Pest-Buda színházaiban először nem magyar operetteket játszottak, hanem import művek érkeztek meg ide. Először francia, majd bécsi operettek, és csak utána találta meg a magyar operett a saját útját

– tette hozzá.

Szendy Szilvi a műsorban arra is felhívta a figyelmet az operettnek mindig nagyon erős társadalombíráló kritikai jellege volt, és vannak színházak, ahol a mai napig felhasználják a műfajt arra, hogy nagyon kemény kritikai bírálatot fogalmazzanak meg. Lengyel Emese ezzel kapcsolatban magyarázattal is szolgált. Mint mondta, Franciaországban elsősorban a második császárságot, az Osztrák–Magyar Monarchiában pedig a nemességet bírálták bújtatottan ezek a művek, miközben az etnikailag és kulturálisan sokszínű lakosságot is kiszolgálták. A két meghívott vendég mesélt az Álom, álom című, Homonnay Zsolt által rendezett gálaműsorról is, amelyben a legismertebb operettmelódiák hangzanak. 

– Homonnay Zsolt nagyon érzékenyen nyúlt ehhez a gálaműsorhoz, amelyben „megjelent” Kálmán Imre és Lehár Ferenc, akik már a túlvilágon találkoztak egymással. Dialógusok szakították meg a zenei blokkokat, és ez a két nagyszerű, zseniális ember beszélgetett egymással – osztotta meg a nézőkkel Szendy Szilvi, hozzátéve, hogy a gálaműsor nézői nagyon sokat megtudhatnak ennek a két embernek az életéről. Lengyel Emese hozzátette, hogy az volt az egész gálának a szervező ereje, hogy Kálmán Imre, Lehár Ferenc megtestesül a színpadon, és beszélgetésük során megtalálják a közösnek vélt pontokat az életükben. 

– Szerintem ettől tud több lenni, mint egy egyszerű gála: kőkemény munka és kőkemény, átgondolt rendezői, dramaturgiai koncepció van mögötte – hangsúlyozta az újságíró. A beszélgetés során szó esett még számos más érdekességről, köztük arról, hogy mi a különbség az operett és az opera között, és hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a két rétegműfaj, illetve hogy miért nyilvánították hungarikummá az operett műfajt.

A műsor második felében a Liszt-ünnep került a figyelem középpontjába. Mint elhangzott, október folyamán zenetörténeti jelentőségű bemutatók, legendás együttesek, kortárs produkciók idézték meg Liszt szellemiségét a III. Liszt-ünnep nemzetközi kulturális fesztiválon. Az összművészeti eseménysorozat vendégei mind a Liszt-életérzés modernkori képviselői voltak, hiszen Liszt Ferenc hatása nem csak kétszáz évvel ezelőtt, de napjainkban is tisztán érezhető. 

László Ferenc a Liszt-ünnep jelentőségéről is beszélt a Kritika című műsorban. Forrás: M5

Ősbemutatókkal a világ számos pontjáról érkező társulatokkal és szólistákkal, kifejezetten a fesztiválra létrehozott új produkciókkal, ingyenes orgonakoncertekkel, színházi és táncelőadásokkal, jazz- és könnyűzenei formációk fellépéseivel, irodalmi, képzőművészeti és könnyűzenei programokkal lepte meg a főváros kulturális életét 16 napon át a Liszt-ünnep nemzetközi kulturális fesztivál, amelynek kapcsán László Ferenccel beszélgetett a műsorvezető egyebek mellett arról, hogy a Magyar Zene Házában a 100 éve született Ligeti Györgynek két legfontosabb zongoraciklusát hallhatta a közönség. A kultúrtörténész kiemelte: Ligetiben volt annyi önirónia és volt annyi humorérzék, hogy érezze azt, hogy a különböző irányzatokhoz való csatlakozás az ő szintjén nem annyira hozzátenne, mint inkább elvenne a sikerből, ezért mindvégig saját utat járt be. 

Ezért van az, hogy ő még azt is megengedhette magának, hogy visszakanyarodásokat is tegyen egyes műveiben, és ez tette egyszersmind azzá a műveit, aminek mi halljuk most őket, vagyis olyan klasszikus műveknek, amelyeket ma már úgy hallgatunk, ahogy Bartók műveit

– mondta László Ferenc kultúrtörténész.

Szó esett arról is, hogy a rendezvénysorozaton Kurtág György operáját is meghallgathatta a közönség, ami egy igazán különleges esemény. Hogy miért? Egyebek mellett erre is választ ad a Kritika című műsor legutóbbi adása, amely a Médiaklikk.hu oldalon nézhető vissza.

Borítókép: Szendy Szilvi és Lengyel Emese a M5 Kritika című műsorában az Operettszínház gálájáról beszéltek (Forrás: M5)