Az enfieldi házban egyébként 1977 és 1979 között több is járt Maurice Grosse a Pszichológiai Kutatások Társaságától. Grosse-t az események kivizsgálására küldtek ki, és ottléte során kétezernél is több különböző természetfeletti eseményt tapasztalt. Elmondása szerint számos esetben csak hagyta, hogy a magnószalag rögzítse a napi történések közben zajló szellemtevékenységet. A hosszú ideig, több mint egy évig tartó különös jelenségek – indokolatlan tárgymozgások, ajtócsapódások, könyvlebegés, hideg fuvallat, önmaguktól meggyulladó gyufák, kopogó hanghatások és hasonlók – egészen 1978 szeptemberéig tartottak, amikor aztán végleg megszűntek. A nyomozást övező médiafelhajtás közepette a családot többször meggyanúsították azzal, hogy ők találták ki és csupán megrendezték a dolgot.
A tapasztaltak alapján Janet és Margaret, a két lánytestvér szobája állt a paranormális jelenségek középpontjában – mindkettejüket meg is szólaltatják a dokumentumfilm-sorozatban.
A rendező, Jerry Rothwell úgy fogalmazott, hogy vissza akarja helyezni őket az események középpontjába, hiszen ez elsősorban az ő történetük. Az Apple TV+ sorozata a 200 óránál is hosszabb hangfelvételeken alapul, mely tartalmazza a jelenségek egy részét, köztük Janet Hodgson „idős férfi hangján” elhangzott szavait is, illetve interjúkat. Rothwell megjegyezte, hogy maguk a hangszalagok is mintegy rendezővé váltak a sorozat készítése során.
A rendező összességében arra akart visszautalni, hogy egy igazi munkáscsalád történetét látjuk, akiket középosztálybeli szellemvadászok, kutatók vesznek körül, és akiknek az otthona valamiképpen kicsúszott az emberi irányítás alól.
Borítókép: Enfield, London, a poltergeist által 1977–78-ban kísértett ház részlete (Forrás: Wikipédia)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!