London legészakibb kerülete híresült el a kopogó szellem legendájáról, még a 70-es évek végén. A titokzatos lény vagy lények egy esztendőn át riogatták az ittenieket, azaz a Green street 4. szám alatti ház lakóit, valamint a szomszédságot is. Egy egyedülálló, négygyermekes anya, Peggy Hodgson költözött ide 1977-ben, s volt kénytelen elszenvedni a szellemjárást Enfieldben.
A poltergeist típusú aktivitás, azaz a zajos szellem vagy pajkos szellem elsősorban tárgyakat mozdít el, illetve elektromossággal kapcsolatos jelenségeket is „produkál”.
Mivel ebben az esetben a szomszédok, sőt a kirendelt rendőrök is látták saját szemükkel az egyik-másik eseményt, a történtekről nyilatkozatok, fotók, hangszalagok sora tanúskodik. Emiatt az enfieldi poltergeist máig az egyik legjobban dokumentált szellemjárásnak számít: érdekes, hogy több dokumentumfilmre is hatott, valamint ez szolgáltatta az alaptörténetet a Démonok között (The Conjuring) című horrorfilm 2. részéhez is.
A Green streeti házban zajlott szellemtevékenységről a korábban a Daily Mirror nevű lapnak dolgozó fotóriporter, Graham Morris készített fotókat, köztük az akkor 11 éves Janet Hodgsonról, Peggy kisebbik lányáról, aki egy alkalommal az ágya felett a levegőben lebegett a képek tanúsága szerint. Ezeknek a fotóknak a valódiságát ma is vitatják. Morrisszal történt ugyanakkor, hogy egy lebegő legódarab eltalálta a szeme felett: a repkedő tárgyak jellemzően akkor voltak a legaktívabbak, amikor Janet megjelent a szobában. A volt fotóriporter azt nyilatkozta a Sky Newsnak, hogy szerinte egyszerűen lehetetlen azt gondolni, hogy a családtagok okozták volna ezeket a jelenségeket.
Ő maga nem hisz ugyan a szellemekben, a természetfelettiben, szerinte Janet köré összpontosult valamiféle erő, amelyről ma még nem tudunk semmit.
A streamingszolgáltató Apple TV+ új dokumentumfilm-sorozatában a helyszín a család ikerházának rekonstruált változata, melyet részben az eredeti tárgyakkal rendeztek be. Az edényeket, magazinokat, legójátékokat a Hodgson nővérek adták kölcsön a poltergeistet bemutató produkcióhoz.
Az enfieldi házban egyébként 1977 és 1979 között több is járt Maurice Grosse a Pszichológiai Kutatások Társaságától. Grosse-t az események kivizsgálására küldtek ki, és ottléte során kétezernél is több különböző természetfeletti eseményt tapasztalt. Elmondása szerint számos esetben csak hagyta, hogy a magnószalag rögzítse a napi történések közben zajló szellemtevékenységet. A hosszú ideig, több mint egy évig tartó különös jelenségek – indokolatlan tárgymozgások, ajtócsapódások, könyvlebegés, hideg fuvallat, önmaguktól meggyulladó gyufák, kopogó hanghatások és hasonlók – egészen 1978 szeptemberéig tartottak, amikor aztán végleg megszűntek. A nyomozást övező médiafelhajtás közepette a családot többször meggyanúsították azzal, hogy ők találták ki és csupán megrendezték a dolgot.
A tapasztaltak alapján Janet és Margaret, a két lánytestvér szobája állt a paranormális jelenségek középpontjában – mindkettejüket meg is szólaltatják a dokumentumfilm-sorozatban.
A rendező, Jerry Rothwell úgy fogalmazott, hogy vissza akarja helyezni őket az események középpontjába, hiszen ez elsősorban az ő történetük. Az Apple TV+ sorozata a 200 óránál is hosszabb hangfelvételeken alapul, mely tartalmazza a jelenségek egy részét, köztük Janet Hodgson „idős férfi hangján” elhangzott szavait is, illetve interjúkat. Rothwell megjegyezte, hogy maguk a hangszalagok is mintegy rendezővé váltak a sorozat készítése során.
A rendező összességében arra akart visszautalni, hogy egy igazi munkáscsalád történetét látjuk, akiket középosztálybeli szellemvadászok, kutatók vesznek körül, és akiknek az otthona valamiképpen kicsúszott az emberi irányítás alól.
Borítókép: Enfield, London, a poltergeist által 1977–78-ban kísértett ház részlete (Forrás: Wikipédia)
