– Koltai Lajos úgy fogalmazott, hogy a Semmelweis egy szép embermese. Ön szerint ez mit jelent?
– Ezt tőle kellene megkérdezni. Ő egy egész filmről gondolkozik, a kellékek használatától a zenéig. Én egy színész vagyok: a saját történetemet kell egy forgatókönyvbeli karakterrel összeérintenem. Végigbeszélni magammal, hogy ezzel a karakterrel hol találkozom, hogyan tudnék minél mélyebbre menni és minél komplexebb lelket megmutatni az ő történései, valamint az én eddigi megéléseim által. Én nem tudok ilyen szép szót használni, és reflektálni sem tudok rá, mert nem tudom elnevezni azt, ami itt történt. Csak csináltam a feladatomat.
– Hívott segítségül forrásokat Semmelweis Ignác megformálásához?
– Ha az ember egy történelmi karakterről forgat, még mielőtt bármi a kezébe kerülne, el tud kezdeni önállóan kutatómunkát végezni. Ez nagyon izgalmas, már csak azért is, mert mi nem egy történelmi tablót, hanem a forgatókönyvírók által elképzelt karaktert hozzuk létre. Így rajtam nem is kérhető számon a történelmi hűség, csak a forgatókönyv iránti hűség, és reméljük, hogy ez a kettő nagyon közel áll egymáshoz. Az előtanulmányt, akár sok-sok ezer oldal elolvasását azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy egy kortárs feljegyzésben találunk egy jellemző kéztartást, egy biccentést, egy nevetési stílust, és ezeket az apró kis gesztusokat, jellemjegyeket az ember aztán fel tudja használni a karakteréhez.
– A forrásismerete alapján kialakít egy képet a karakterről, ezt kell közelíteni a rendező által elképzeltekhez. Ez jelen esetben könnyen ment?
– Egy filmforgatásnál minden egyes jelenet, amit felveszünk, egy kicsi film. Ezeknek a jeleneteknek kell igaznak lenniük az első másodperctől az utolsóig, és akkor a nagy egész is igaz lesz. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy megbeszéljük, Semmelweis milyen volt, és akkor úgy játszom el, inkább a helyzetekre koncentrálunk, arra, hogy egy-egy szituációban szerintünk hogyan reagálna. Aztán ez a film egészét nézve kiad egy végső jellemet. Egy filmes karaktert végülis a nézők tesznek komplex emberré. A színész legfontosabb feladata az átélés, minden más ehhez képest nüansz. Meg kell nézni, hogy amikor te átéled ezeket a helyzeteket, az mennyire hasonlít Semmelweisre. Fel kell tenni a kérdést: ő vajon így csinálta-e? A színész „elviszi” a rendezőnek és a kollégáinak az átélést otthonról, a lelkéből, az öltözőből a kamera elé, aztán vissza lehet nézni, hogy sikerült-e, és ahhoz képest módosítani a karakteren: ez nem így érinti meg, itt nem szomorúságot érez, hanem szégyent stb. Minden egyes mondat kulcsmondat, abból kell építkezni.
– „Fontosabb lesz a karakter, mint te magad” – fogalmazott a vetítés utáni sajtótájékoztatón. Ez nem veszélyes?
– De. Mentőnek lenni is veszélyes, orvosnak lenni, egy csecsemőklinikán dolgozni is nagyon veszélyes. Iszonyatosan megterhelő. Ha rám bízták, hogy a magyar egészségügy egyik legfontosabb karakterét megformáljam, egy olyan embert, akinek több millióan köszönhetik az életüket, akkor szinte triviális, hogy fontosabb lesz, mint én magam.
– Szerencsés időzítéssel került a köztudatba ez a film, hiszen a közelmúltban két nagy elménk is Nobel-díjat kapott. Ön szerint ez milyen hatással van a film reputációjára?
– A két magyar Nobel-díj legszebb és legfontosabb hozománya szerintem az, hogy az emberek még jobban elkezdtek hinni a magyar pedagógusokban, abban, hogy megéri sok figyelmet, pénzt és szívet-lelket beletenni abba, hogy a magyar oktatás és nevelés – kezdve a bölcsődés kortól egészen a főiskolai, egyetemi szintig – olyan magas minőség legyen, mint amilyet megérdemel. Ha ehhez képest vizsgáljuk a Semmelweis-filmet, ma Magyarországon egy szülő nő nem választhat szülészorvost, egészen a szülés pillanatáig nem tudja, hogy ki lesz mellette. Ha megnézi valaki ezt a filmet, akkor látja, hogy ez 170 évvel ezelőtt a bécsi klinikán nem így volt. Bármilyen asszony jön be a kórházba a filmben, megválaszthatja, ki legyen az orvosa. Én annak örülnék, ha ez a film párbeszédet tudna elindítani, például ezzel kapcsolatban is.
– Mit gondol, mitől különleges vagy speciális Koltai Lajos filmnyelve?
– Nagyon naivnak hangzó dolgot fogok mondani, de Koltai Lajos hisz a szeretetben mint életszemléletben. Ezt tanítani nem lehet, csak megkapni másoktól. Őt valószínűleg a pályája, az az eszméletlen nagy nemzetközi tapasztalat, amire szert tett, erre tanította meg. Az 55 napos forgatáson nem volt feszültség. Több száz fős stábról beszélünk. Ezt egy hatfős amatőr színházi társulatra nem lehet elmondani. És ez egy embernek volt köszönhető, neki. Olyan munkakörnyezetet teremtett, amelyben mindenki elvégezhette a dolgát úgy, ahogy azt a szakmája, vagy hivatása szerint szerette volna. Emellett magától értetődő, hogy a képi világ számára az első pillanattól kezdve fontos volt. Nagy András operatőrrel megfogalmazták azt a képet, amelyben az átélés megtörténhetett. Ez nekünk is sokszor segítség volt, mert nem kellett keresgélni a helyünket, nem kellett másra figyelnünk, csak egymásra és magunkra. Speciális filmnyelvről én nem beszélnék, inkább azt mondanám, hogy az igazság Koltai Lajos specialitása, az, hogy a dolgok igazak legyenek minden részletükben.
Borítókép: Vecsei H. Miklós mint Semmelweis Ignác (Forrás: Szupermodern Filmstúdió)
