A karácsonyfák bosszút állnak, a Mikulás baltát ragad – 5 horrorfilm az ünnepekre

A kereskedelmi csatornák az év végén egymásra licitálva sugározzák az olyan gejl romantikus komédiákat, mint az Igazából szerelem és az utóbbi ráadásul még a jobbak közé sorolható. Ha azonban megfeküdte a gyomrunkat a töménytelen szentimentalizmus, de ennek ellenére is karácsonyi filmre vágyunk, akad jónéhány horror, amelyben a Mikulás nem ajándékot hoz vagy az ünnep nem éppen a szeretetteljes egymásra borulásról szól.

Fekete karácsony (1974)

A filmtörténészek nem igazán tudnak dűlőre jutni abban a kérdésben, melyik alkotás is teremtette meg a slasher műfaját, azaz azt a típusú horrort, amelyben egy általában álarcot viselő gyilkos sorra szedi az áldozatait. Vannak, akik az 1960-as Psychótól vagy az ugyanabban az évben bemutatott Kameralestől eredeztetik, mások John Carpenter klasszikusát, a Halloweent nevezik meg, utóbbiak azonban biztosan tévednek, mert a négy évvel korábbi Fekete karácsonyban már fellelhetők mindazok a momentumok, amelyek a stílus fő jellemzői. Az 1974-es műben egy álarcos fickó a karácsonyi szünet előtt kollégista lányokat zaklat, eleinte csak telefonon, majd sorra levadássza őket. 

Bob Clark rendezése jéghideg és szorongató, ez egyebek mellett abból is fakad, hogy hiányzik belőle az a fajta ,,menőség”, ami a Péntek 13-, az említett Halloween- vagy a Sikoly-franchise gyilkosait jellemezte.

 Filmtörténelmileg megkerülhetetlen horror, de mai szemmel már inkább csak kellemetlen hangulatú, mintsem ijesztő. A Fekete karácsonyt egyébként két alkalommal – 2006-ban és 2019-ben – is remake-elték, de egyik friss verzió nézhetetlenebb, mint a másik.

Csendes éj, halálos éj (1984)

Mint említettük, a Fekete karácsonnyal legkésőbb megszületett a slasher műfaja és az, hogy milyen hisztéria övezte a zsánert Amerikában, itthonról nézve nagyjából elképzelhetetlen: 1981-ben az év legnagyobb bevételt termelt filmjeinek kereken a fele tartozott a horror eme leágazásához.

 Nem véletlenül, a hasonló alkotások relatív alacsony költségvetésből megvalósíthatók, így azok könnyedén visszatermelik a rájuk szánt összeg sokszorosát; ha mindezt karácsonyi tematikával is megfejelik, akkor már garantált a bombaüzlet. A Csendes éj, halálos éj főszereplője egy férfi, aki árvaházban nőtt fel azután, hogy a szüleit megölte egy télapónak öltözött figura, a traumától sosem szabadult meg, így amikor bolti előadóként arra kéri a főnöke, öltözzön be Mikulásnak, a régi emlékek tébolyult dühvé formálódnak, baltát ragad és gyilkolni kezd. Egy hasonló olcsó B kategóriás filmtől nem érdemes sokat remélni, Charles E. Sellier Jr. rendezése ezeket a nem túl nívós elvárásokat azonban gond nélkül teljesíti, a nyolcvanperces játékidő lendületesen lepereg és egy-egy emlékezetes halálnemet is láthatunk. A produkció egyébként négy – rosszabbnál rosszabb – folytatást is megélt, majd 2012-ben egy szintén gyenge remake is készült belőle.

Mennyből az ördög (más néven: Véres karácsony, 2005)

Természetesen nem a Csendes éj, halálos éj az egyetlen horror, amelyben a Mikulás gyilkol, hosszasan lehetne sorolni a hasonló B kategóriás filmeket, az egyik legemlékezetesebb azonban mindenképpen a Mennyből az ördög, amely a hasonló huszadvonalbeli produkcióktól szokatlanul még némi mitológiát is gyárt az öldöklés mellé. A történet szerint az angol nyelven a Santa és a Satan nem véletlenül egymás anagrammája, a télapó egy sátáni lény, amely ezer éve elvesztett egy fogadást, ezért kénytelen ajándékot vinni a gyerekeknek, ám most letelik az az idő, amelyre a megállapodás szólt, így beszabadul egy amerikai kisvárosba és tombolni kezd – és mint kiderül, a karácsonyfa csúcsdísze dobócsillagnak is megteszi és a menóra is lehet halálos fegyver.

Erről az alkotásról egyébként sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy jó lenne, a bűnös élvezet kategóriáját azonban végtelenül kimeríti, az alkotók szemérmetlenül lubickolnak a gátlástalan és abszurd, de olykor meglepően kreatív vérontásban.

Valószínűleg egyébként nem csak a Mikulás, hanem az Oscar-jelölt James Caan is fogadást veszített, más ok miatt nehezen tudjuk elképzelni, miért vállalt szerepet ebben a produkcióban – igaz, még a főcím előtt elhalálozik a karaktere.

Dermesztő szél (2007)

Egy kollégista lány szeretne hazajutni karácsonyra és egy általa ismeretlen iskolatársa fel is ajánlja neki a fuvart. A srác azonban igencsak furcsán viselkedik, hamar gyanússá válik, amiért meglepően sok mindent tud a lányról, mégis kénytelenek együttműködni, amikor 

a hóviharban autóbalesetet szenvednek a civilizációtól távol. Természetesen térerő nincs és nem elég a kettőjük közti bizalmatlanság és a fagyhalál esélye, „nesze sánta, itt egy púp” típusú helyzetbe kerülve kiderül, hogy az erdőt szellemek járják. 

Mint a történetből is kiderül, a Dermesztő szél olyan, mint egy 3 az 1-ben kávé, az lehet az érzésünk, mintha a forgatókönyvírók nem tudták volna eldönteni, karakterközpontú thrillert vagy kísérethorrort készítsenek. A színészi játék a hasonló produkciókhoz képest meglepően jó: Emily Blunt egy évvel korábban várt ismertté Az ördög Pradát visel fontos szereplőnőjeként, valószínűleg alá sem írja ennek a filmnek a szerződését, ha tudja, hogy a forgatása idején már magasabb polcon lesz. Az ijesztgetések a maga korában néha kifejezetten hatásosak voltak, mára, a hasonló eszközökkel élő Démonok között- és Insidious-franchise után azonban már könnyű immunisnak lenni az efféle jump scare-ekre.

 

Gyilkos karácsonyfák (2008)

A Gyilkos karácsonyfák kissé kilóg a listánkból, hiszen csak tizenhat perces rövidfilmről van szó, ugyanakkor olyan abszurd és elborult, hogy nem lehet kihagyni egy hasonló felsorolásból. A film jóval szellemesebb eredeti címe – a tree, azaz a fa és a revenge, azaz a bosszú szóból összeálló – 

Treevenge nem árul zsákbamacskát, tényleg fenyők állnak bosszút az emberiségen, amiért minden év decemberében kivágják őket.

 És az is árulkodó, hogy az alkotás Riz Ortolaninek éppen azzal – az egyébként szépséges – zeneművével indul, mint minden idők egyik legnagyobb botrányfilmje, a Cannibal Holocaust. Sőt utóbbi mondanivalójára is rímel a produkció, hiszen a kifejezetten a karácsonyfák céljára ültetett fenyveseket úgy ábrázolják, mint a haláltáborokat. Aztán amikor az egyik fa egy családhoz kerül és megkezdik a feldíszítését, a növény az ágaival végez a famíliával. Nos, jobban tesszük, ha ezt az alkotást nem a szeretteink körében nézzük meg, olyannyira szadista, hogy nemcsak a gyerekeknek okozhat traumatikus élményt, de még a horrorrajongók is könnyen felszisszenhetnek egy-egy képsoron. Nem is mellékeljük a film nem éppen finomkodó előzetesét, álljon itt helyette a vicces plakátja.

Gyilkos karácsonyfák – egy garantáltan nem mindennapi film karácsonyra (Forrás: TMDB)

Borítókép: Mennyből az ördög (Forrás: YouTube)