A Valuska a tudomása szerint eredetileg Almási-Tóth András rendezése lett volna, de neki nem volt erre ideje, neki viszont volt. Eötvös Péter megnézte egy zeneakadémiai vizsgáját és a Vid napját a Stúdió K-ban, ami olyannyira elnyerte a tetszését, hogy abszolút egyenértékű munkatársként tekintett rá. Úgyhogy valódi operatörténeti pillanat részese lehet, ami hatalmas megtiszteltetés számára. Elmesélte, hogy amikor először ment konzultálni, ő már három-négy éve dolgozott a Valuskán. Az első találkozásukkor Eötvös Péter kimondta azt a szót irányelvként, hogy groteszk. Már csak ebből a gondolatból is meglátszik a zsenialitása.
A regény egy nagyon naturális, szürke közeget sugall, a film is ezt hozza. Tarr Béla hatalmas alkotó, de nem akarták megismételni azt a világot, amit ő létrehozott.
Végül kifejtette, hogy sokáig volt egy béklyója a rendezéssel kapcsolatban. Bárhol rendezett, tudat alatt benne volt az a vágy, hogy visszahívják. Természetes emberi ösztön ez, mégis alapvetően művészetellenes gondolat, hiszen nem a sokat emlegetett költőről vagy múzsákról szól, hanem az emberről.
Ezek mind oda vezettek, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt kimondta: egzisztenciális válságban van. Elsősorban anyagi értelemben, de a szakmában is kívülállónak érzi magát. A tanítást imádja, de hektikusan van munkája. A felesége nagyon türelmes és megértő vele, de ő nem tud az lenni magával.
Ezért azt tartja reálisnak, hogy kitanul egy másik szakmát, amit lehet projektalapon művelni, ha épp nincs színház. Ez a programozás lesz.
A Kultúra hu-n megjelent interjú teljes szövege itt olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!