Mindezek fényében nem meglepő, hogy
a repülőtéren elképesztő módon átvilágítják az érkezőket. Még a bakancsot is megvizsgálják, nincs-e rajta egy sárdarab, amelyen megtelepedhetett egy spóra. Ha nem elég tiszta, akkor mezítláb folytathatjuk az utunkat. A lakosság hatalmas figyelmet fordít a szelektív hulladékgyűjtésre, ha pedig eldobunk egy cigarettacsikket az utcán, megnézhetjük magunkat, olyan megjegyzésekben részesülhetünk.
Neiner András emellett Wellingtonban tanulta meg a magyar néptáncot, de nemcsak még jobban megismerte, hanem terjesztette is hazánk kultúráját: a magyar könyvállomány katalogizálásával bízták meg, több városból is össze kellett gyűjtenie a köteteket, periodikákat, újságokat.
Kint léte alatt magyar nyelvet és történelmet is tanított gyerekeknek. Szomorúan tapasztalta, hogy a legtöbb ott letelepedett magyar család egyáltalán nem érezte fontosnak, hogy a gyerekei megőrizzék hazánk kultúráját és nyelvét, azonban a legtöbb szülő ezt idővel megbánta. Pozitív ellenben, hogy sokan tizenévesen belső motivációból kezdenek el érdeklődni Magyarország iránt.
A teljes beszélgetést, amelyből mások mellett az is kiderült, hogyan telt egy előkarácsonyi ünnepség Új-Zélandon 2019-ben, lentebb hallgathatják meg.
Borítókép: 1956-os megemlékezés Wellingtonban (Forrás: Kőrösi Csoma Sándor-program)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!