Éppen ezen a héten pénteken indul vissza Új-Zélandra Neiner András, hogy ott töltse a karácsonyt. Nem először jár arra, a Kőrösi Csoma Sándor-program résztvevőjeként már 2019-ben életre szóló élményeket szerzett az országban.
Ha már lúd, legyen kövér
– fogalmazza meg a lapunknak adott interjúban arra a kérdésre, miért éppen Új-Zélandra esett a választása, amikor benyújtotta a pályázatát. Miként elmondja, izgatta a gondolat, hogy ennél távolabb nem is kerülhetne Magyarországtól, Ausztrália és a korallzátonyok világa pedig gyerekkora óta izgatta.
Neiner Andrást mindig is kiemelt érdeklődéssel foglalkoztatta a külpolitika, így nem volt kérdés számára, hogy jelentkezik a Kőrösi Csoma Sándor-programra. Utóbbit minden évben meghirdetik és az a célja, hogy a kint élő diaszpórának magyar közösségi eseményeket szervezzenek, bárki jelentkezhet, aki otthonosan mozog ezen a területen és beszéli az adott ország nyelvét.
Így szállt fel 2019-ben a repülőre, hogy utána egy teljesen új világba csöppenjen. Először Christchurch-ben egy félig magyar házaspárnál szállt meg, és eleinte nem a legörömtelibb arcát mutatta a település: egyrészt a városban még mindig jól érzékelhetőek a 2011-es, 6,3-as erősségű földrengés nyomai, a közhangulatra azonban még inkább rányomta a bélyegét, hogy az érkezése előtt néhány hónappal egy fegyveres férfi két mecsetben is terrorakciót hajtott végre, amelyek összesen ötven áldozatot követeltek.
Christchurch mellett a két másik nagyobb városban, Wellingtonban és Aucklandban is lakott, és az első borús benyomásokat leszámítva csak pozitív élmények érték. Megtapasztalta mások mellett azt, hogy az új-zélandiak a természetvédelem megszállottjai, és nem véletlenül. Az őshonos fajok megóvása hatalmas kihívást jelent odaát. Amikor ugyanis Új-Zéland leszakadt az Ausztrál kontinensről sok száz millió évvel ezelőtt, egyetlen emlős sem maradt a területén, ezt az élővilágot pedig drasztikusan felforgatta a maorik megjelenése az 1300-as években. Ugyanis hoztak magukkal kutyákat és disznókat, amelyek hatalmas pusztítást végeztek a tojásrakó állatok között, később pedig a fehér népességgel a macskák és a nyestek is megjelentek az országban. És Új-Zélandon rengeteg a röpképtelen madár, az evolúciós fejlődésük során nem volt szükség arra, hogy kifejlődjön bennük a menekülés képessége, így az emlősök hatalmas mértékben ritkították meg állományukat. Éppen ezért a helyiek tűzzel-vassal irtják az oposszumokat és a nyesteket, a veszélyeztetett fajokat pedig úgy sikerült megóvniuk, hogy izolált szigetekre költöztették azokat.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy
a repülőtéren elképesztő módon átvilágítják az érkezőket. Még a bakancsot is megvizsgálják, nincs-e rajta egy sárdarab, amelyen megtelepedhetett egy spóra. Ha nem elég tiszta, akkor mezítláb folytathatjuk az utunkat. A lakosság hatalmas figyelmet fordít a szelektív hulladékgyűjtésre, ha pedig eldobunk egy cigarettacsikket az utcán, megnézhetjük magunkat, olyan megjegyzésekben részesülhetünk.
Neiner András emellett Wellingtonban tanulta meg a magyar néptáncot, de nemcsak még jobban megismerte, hanem terjesztette is hazánk kultúráját: a magyar könyvállomány katalogizálásával bízták meg, több városból is össze kellett gyűjtenie a köteteket, periodikákat, újságokat.
Kint léte alatt magyar nyelvet és történelmet is tanított gyerekeknek. Szomorúan tapasztalta, hogy a legtöbb ott letelepedett magyar család egyáltalán nem érezte fontosnak, hogy a gyerekei megőrizzék hazánk kultúráját és nyelvét, azonban a legtöbb szülő ezt idővel megbánta. Pozitív ellenben, hogy sokan tizenévesen belső motivációból kezdenek el érdeklődni Magyarország iránt.
A teljes beszélgetést, amelyből mások mellett az is kiderült, hogyan telt egy előkarácsonyi ünnepség Új-Zélandon 2019-ben, lentebb hallgathatják meg.
Borítókép: 1956-os megemlékezés Wellingtonban (Forrás: Kőrösi Csoma Sándor-program)
