Aki járt már a Szilasy úton, azt minden bizonnyal rabul ejtette az a sajátos természeti környezet és üdítő mikroklíma, amit ott tapasztalt.
Ez a környék valamikor a század elején nemcsak kedvelt kirándulóhely volt, de a társasági élet elegáns színtere is. Az alsó szakaszához közel volt a legendás Fácán étterem, a Szilasy út felső részén a forrás mellett pedig a Disznófő étterem, aminek ma már csak romjait látjuk. Üresen, kihasználatlanul, graffitivel összefújva áll az erdő közepén.
Mint azt korábban megírtuk, az ingatlan és a telkén található Disznófő-forrás is a rendszerváltozás utáni privatizáció áldozata lett.
Az út túloldalán terül el az a mintegy kilenchektáros telek, amelynek Haggenmacher Károly volt a tulajdonosa, aki örököse nem lévén rokonaira, ők pedig a fővárosra hagyták az épületet.
Az ingatlan története egyébként jóval korábbra vezet vissza, ez volt az Istenszeme Fogadó, amelyben Kossuth Lajos is megszállt 1837-es letartóztatása idején.
A szállóhely a telek közepén kialakított kis tóról kapta a nevét, amit a környék nyolc forrása éltetett.
Ha madártávlatból szemlélte valaki, akkor ez a tengerszemre emlékeztető kis tó olyan volt, mintha Isten szeme tükröződött volna benne.
A tó vizét kezdetben feltehetően az Istenszeme-forrás természetes vize biztosította, majd amikor az kezdett elapadni, a Disznófő-forrás túlfolyó vizét egy csővezetéken keresztül engedték a tóba. Ma már csak a többé-kevésbé benőtt tómeder járható körbe, és ennek a varázslatos természeti környezetnek a nyomait csodálhatjuk. Pedig sokáig – éppen a kommunizmus évei alatt – gyermekotthon működött itt. Korabeli fotók mutatják, hogy az itt élő gyermekek felszabadultan fürdőznek az erdő tavacskájában.
Volt itt lovarda, a gyerekek az erdőben lovagolhattak, a villa oldalában teniszpálya, játszótér, amelynek ma maradványai láthatók.
Kossuth Lajos letartóztatása Zugligetben
De ugorjunk egy kicsit előbbre: már a XIX. század elején kedvelt pihenőhellyé vált a zugligeti vendégfogadó. Ekkor történt, hogy Kossuth Lajos, akinek orvosa hegyi pihenést javasolt, néhány hétre az Istenszeme fogadóba költözött ki. Akkoriban ez az épület egyike volt az első hegyvidéki üdülőhelyeknek. Kossuth akkor már a hatalom szemében szálka volt, különösen az Országgyűlési Tudósítások terjesztése miatt. 1837. május 4-én megérkezett a császár parancsa a budavári börtönbe, amely rendelkezett Kossuth letartóztatásáról. A hadműveletet alaposan előkészítették:
nem zugliget felől, hanem trükkösen a Várból leereszkedve, a Kis-Svábhegyen keresztül, majd a mai János-hegy oldalából közelítették meg az Istenszeme fogadót, ahol letartóztatták Kossuth Lajost.
A XIX. század második felében a Haggenmacher svájci sörgyáros család két tagja Magyarországra költözött. A nyugalomra vágyó fiú, Haggenmacher Károly – aki molnár, majd főmolnár és malomigazgató volt –, vásárolta meg 1864-ben a villát, és hozzá a több mint százholdnyi erdőt is. Csodálatos parkot létesített a telken: utakat, gazdasági épületeket és erdészházat építtetett, és az akkor már viharvert házat saját elképzelései szerint átalakíttatta. Haggenmacher Károly öregkorára elvesztette látását, 1921-ben saját kezével vetett véget életének.
A műemléket a rokonok azzal a feltétellel adták a fővárosnak, hogy abban gyermekotthonnak kell működnie.
A nehezen kezelhető gyermekek 1949-től vették birtokba a klasszicista stílusban épült ingatlant, ekkor nyitott meg itt ugyanis a Kossuth Nevelőotthon intézete, amely egészen az ezredfordulóig működött mint bentlakásos intézet.
Az állam tulajdonába került a villa
A gyermekotthon megszűnése után az épület rekonstrukciójára a fővárosnak semmilyen ötlete és terve nem volt. Amint azt a Magyar Nemzet birtokába került dokumentum igazolja, a Karácsony Gergely vezette főváros elmutyizta volna a nagy értékű, másfél milliárd forintra becsült épületet. A dokumentumokból az derül ki, hogy a Karácsony Gergely vezette főváros az évek óta növekvő ingatlanárak mellett is mindössze négyszázmillió forintért adta volna el a Normafa közelében lévő műemlékingatlant. Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár egy posztban úgy fogalmazott, hogy
a műemlék eladásának szándéka óriási felháborodást váltott ki Hegyvidéken. Fürjes ígéretet tett korábban a Haggenmacher-villa megmentésére, amelynek érdekében a helyiek petíciót is indítottak.
Tavaly az állam élt az elővásárlási jogával, így Fürjes Balázs előterjesztése megakadályozta a villa privatizálását, az köztulajdonban maradt, ez a lépés pedig megmentette a zugligeti paradicsomot. Csaknem tízhektáros területről van szó, és a Zugligetet védő egyesület most is kitart álláspontja mellett, amely szerint azt a látogatóknak vissza kellene kapniuk.
Vagyis bármilyen funkciója is lesz a háznak, azt szeretnék, hogy mindenki bejárhasson a telekre, amit egyébként ma is szívesen látogatnak turisták a körbekerítés ellenére.
